Egy jó ideje már tapasztaljuk, hogy a karácsony legtöbbször nem hozza el a várva várt békét, meghittséget és megpihenést, épp ellenkezőleg.
A tél elején így érzünk: hosszú-hosszú hideg, zord, és barátságtalan hónapok következnek, és egyelőre még a ködös homályba vész, mikor jön el a tavasz. Miközben megelevenedik ez a színtelen kép lelki szemeink előtt, és szinte érezzük a súlyát magunkon, számba vehetjük az időszakban rejlő pozitív lehetőségeket is.
A tél ugyanis a befelé fordulásra, a pihenésre, az intim együttlétekre hív. A hideg és a sötétség elmélyülésre, elcsendesedésre hív. Ilyenkor természetes igényünk van a visszahúzódásra. Az úgynevezett pozitív elfogultság, hajlamunk a túlzott optimizmusra egyrészről tarthatja bennünk a lelket, de csalódást is okozhat, ha a dolgok mégsem az elvárásainknak megfelelően alakulnak, és a helyzet elhúzódik.
Milyen jó, építő, slow lehetőségeket tartogat számunkra a karácsony és az ünnepi időszak?
1. A várakozás szépsége
Pilinszky János írta az adventről: „Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. (…)Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” Mire készülünk ilyenkor? Mi az, ami meg akar születni bennünk? A kapcsolódás, a remény, az öröm, az elfogadás vagy a türelem?
Rohanó világunkban a befelé fordulás, az önreflexió, a külső ingerektől való független megítélése önmagunknak egyre nehezebb. Az elmúlt évtized(ek)ben ez az időszak arról szólt, hogy annyit érünk, amennyit fogyasztunk, így már jóval advent előtt karácsonyi díszben pompáztak az üzletek, kihagyhatatlan ajánlatok villództak előttünk az online és offline térben egyaránt.
Bár ez a tendencia idén sem változott. Ám érdemes átgondolni, milyen érzéseink vannak igazából, amikor eszünkbe jut ez az ünnepi időszak. Milyen illatok, érzetek, képek, emlékek illannak át rajtunk, és miként tudjuk ezeket megvalósítani az életünkben? Honnét merítünk erőt, ha fogynak a tartalékaink, erőforrásaink?
Az utóbbi években tapasztalhattuk, hogy ha nem éljük meg az adventet, ha csak a külső ingerekre hajtunk, a csillogásra, a díszekre, a minél szebb és jobb ajándékokra, akkor az ünnepek végeztével könnyen érezhetjük annak ürességét, hogy csak kidurrant egy nagy lufi. Érdemes tudatosabban jelöljünk ki magunk számára egy időkeretet, amikor elcsendesedhetünk. „Ha nem tudsz kimenni, indulj befelé” – hiába tartogat rengeteg nehézséget – mégis segítheti ezt a belülre vivő folyamatot. Készíthetünk olyan „pszichológiai”adventi naptárat is, amely kivételesen nem tárgyi ajándékokat, édességeket rejt, hanem értékes, inspiráló gondolatokat, elcsendesedést segítő feladatokat.
2. Rituálék és új ünneplési módok
Pszichológusok szerint széles körben megfigyelhető jelenség, hogy korábban kezdjük a karácsonyi készülődést, tesszük fel az ünnepi dekorációkat. Ennek oka egyrészt lehet az, hogy a legtöbbünk számára nehéz, kihívásokkal teli évet szeretnénk ünnepi hangulatban zárni, másrészt pedig az, hogy a rituálék, a családi hagyományok folytonosságuk és ismétlődésük révén biztonságot adnak nekünk, sőt létfontosságúak a családi közösségi érzés megalapozásához és fenntartásához.
A stabilizáló hatás, az összetartozás mély érzése idén különösen fontos a számunkra. Ahogy Márai Sándor írta, „az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás”.
A karácsony hagyományai különösen mélyen gyökereznek a kultúránkban. Ráadásul evolúciós okai is vannak annak, hogy a digitális karácsony lehetősége egyáltalán nem tűnik túl vonzónak: a „rokonválasztás elve” szerint azokhoz szeretnénk közel lenni, akikkel rokon génjeink vannak. Attól még, hogy valami nem úgy történik, mint ahogy megszoktuk, nem biztos, hogy rossz, sőt akár még külön teher is leeshet a vállunkról azzal, ha nem kell minden rokont meglátogatnunk két nap alatt, vagy megsütnünk a szokásos, többfogásos ünnepi lakomát.
Brian M. Hughes, a Galwayi Egyetem pszichológus professzora szerint a karácsony egyik legnagyobb stresszfaktora a privát terünk elvesztése, hiszen a karácsonyi vásárok, a plázák tumultusa vagy a vendégjárások sürgés-forgása rengeteg stresszt hozhat ezekbe a napokba, ahogy az is, hogy ilyenkor sok eltérő működésű, habitusú, véleményű emberhez kell alkalmazkodnunk. Szánjunk időt a meghittebb beszélgetésekre és élményekre szűk családi körben, illetve annak felfedezésére, hogy a karácsonynak nemcsak egyféle ideális ünneplési módja van. Találjuk meg az egyensúlyt a rituálékhoz való ragaszkodás és az új utak felfedezése között.
3. A ajándékok újragondolása
Az ünnepekhez gyakran kapcsolódik az aggodalom, mivel lepjük meg a másikat, milyen új ötlettel rukkoljunk elő, aminek örülni fog, egyáltalán hogy teremtsünk időt, pénzt, energiát az ajándékvásárlásra. Az utóbbi időben elhittük, csak úgy lehet ünnepelni, ha mindenből a „leget” adjuk karácsonyra. De vajon tényleg így kell ezt intéznünk? Vagy adhatunk-e mást egymásnak a tárgyi dolgokon kívül? Ha tárgyi ajándékról van szó, előnyben részesíthetjük az online is megrendelő, hazai kézműves termékeket, így a magyar vállalkozásokat is támogatjuk amellett, hogy sokkal egyedibb, személyesebb és akár külön az adott személy igényeire, ízlésére szabott tárgyakat ajándékozhatunk. De adhatunk egymásnak élményt, vagy saját magunk által készített ajándékot is.
Az adventi koszorú második gyertyájának jelentése a remény, ennek jegyében készíthetünk egymásnak idén karácsonyra „kívánság befőttet”, egy üveget, amibe kívánságokat teszünk bele, amelyeket majd az új évben tudunk teljesíteni egymás számára. Legyen ez egy közös utazás, vagy egy finom vacsora kedvenc éttermünkben.
Egész decemberben ingyenesen tudod gyakorolni slowtime.hu oldalunról: Együttérző kívánság önmagunknak stressz esetén
0 hozzászólás