A szeretet ott van a harag mögött, mint a fal a függöny mögött, vagy a táj, amelyen vihar söpör végig. A vihar elvonul, és a táj ott van. – Elizabeth Moon
Túltelített, túlterhelt időszakban könnyen túlcsordulhat az a bizonyos pohár, könnyen válhatunk érzékennyé, reaktívvá. Gyakran a bennünk tomboló érzelmek, a családon kívüli helyzetek feszültségeinek levezetésére is a szeretteinket használjuk önkéntelenül, ami még több konfliktushoz, stresszhez vezet. Hogyan kezelhetjük érzelmi viharainkat?
Stresszes időszak alatt az érzelemszabályozás még azoknak sem könnyű, akik rendszeresen foglalkoznak az érzelmeikkel. Az érzelmi elárasztottság, az érzelmi reaktivitás akkor alakul ki, amikor idegrendszerünk huzamosabb ideig tartózkodik a szimpatikus üss vagy fuss állapotban, tehát valamilyen módon veszélyt érzékel. Ilyenkor idegesek, ingerlékenyek, szorongóak, túlpörgöttek, feszültek, impulzívak vagyunk, ami ugyan természetes válasz a stresszre, de nem alkalmas állapot arra, hogy napunk nagy részében benne időzzünk.
Amikor már benne vagyunk a belső érzelmi forgószelünkben, nehéz tudatosnak maradnunk, objektíven gondolkodnunk, ezért érdemes elébe menni, megakadályozni a vihar kialakulását. Alapvető érzelemszabályozó eszközünk az elegendő alvás, a mozgás, a kiegyensúlyozott táplálkozás, a másokhoz való kapcsolódás, a mindennapi érzelemkezelés, például a meditáció és a jóga. Sokszor állhat a kiborulás mögött, hogy háttérbe szorítottuk a szükségleteinket a sok-sok teendő miatt, ezért fontos megértenünk, miért keletkezett bennünk az adott érzelem. „Sérült esetleg az autonómiára való igényem a munkahelyemen? Kevés élményben, játékban van manapság részem? Vagy esetleg azt érzem, hogy ebben a rohanásban nincs ráhatásom a dolgokra, egyszerűen csak sodródom az árral és próbálok túlélni?” Amikor a külvilág ránk gyakorolt nyomása, a megfelelés erős, számos fel nem ismert szükségünk rangsorolódik háttérbe és marad kielégítetlenül, ami rendkívül sok feszültséget okoz a háttérben. A robbanás előszele az ingerlékenység, ezért érdemes megvizsgálnunk, milyen szükségleteink nem teljesültek már egy ideje.
Lépj ki belőle!
Alapvető szükségleteink nem teljesülhetnek a napi robotban, amikor akár nyolc óránál is többet görnyedünk a számítógép előtt. Ezt a testtartás nemcsak azért egészségtelen, mert rosszat tesz a gerincüknek, a keringésünknek, a szerveinknek, hanem azért is, mert hosszú távon, egyfajta mozdulatlanságba dermedve végezzük el a sokszor stresszes feladatinkat. Az idegrendszerünk nem tesz különbséget aközött, hogy az életünk valóban veszélyben van-e, vagy csupán „civilizált” és bánásmódbeli fenyegetések, támadások érik. Mindkét esetben ugyanazokat a mechanizmusokat működteti, tehát mindegy, hogy egy tigris vagy a főnökünk fenyeget éppen, a megfelelő válasz a „fuss vagy a küzdj meg” lenne. Ehelyett a mozdulatlan üléssel azt az üzenetet küldjük, hogy tehetetlenek vagyunk a minket érő stresszel szemben, érzelmeink beragadnak, majd egyszer csak betelik a pohár. Érdemes ezért napközben többször is tudatosan kimozdulnunk, kilépnünk ebből az ülőhelyzetből, mozognunk, erőteljes mozdulatokat tennünk, vagy mély levegővételekkel visszanyugtatnunk magunkat, és tudatosan ellazítanunk az izmainkat egy-egy feszültebb helyzet esetén.
Ajánlott meditáció a slowtime.hu oldalunkról: Tó meditáció
Oszd meg a cikket másokkal is!
0 hozzászólás