Ilyen volt életem első TED előadása 2012-ben. Folytatódik a visszaemlékezés sorozatom!
A múlt héten ott hagytam abba, hogy Szörnyi Kriszta, a HVG Extra magazinok akkori főszerkesztője meghívott a TEDxYouth Budapestre előadónak. A TED-nek abban az évben a központi kérdése az volt, hogy „Mi kell a sikerhez?”. Az én sikerreceptem a lassúság volt, erről beszéltem 300 ember előtt. A TED-re fantasztikus volt a felkészülés, fotózással, coachinggal és mélyreásással az igazi motivációmig. Nagyon lendületes, izgalmas, vagány időszak volt, mindenhova bicajoztam, és volt egy olyan érzésem, hogy enyém Budapest. Nem tudtam amúgy akkor még sokat arról, mit is jelent igazából lassítani, le is blokkoltam az előadásom közepén, de ott már arról beszéltem, hogy a slow nem belassulást, hanem visszalassulást jelent, az egyensúly megtalálását. Ezt most is így gondolom, csak az egyensúlyról változott meg a tapasztalatom.
Lassúság: lehetőség a teljességre
Elkezdtek mozgalom alapítónak, forradalmárnak hívni. A Bugonia c. filmben, amit mostanában néztem meg, elhangzott az őrültnek tűnő főszereplőtől, hogy az, aki mozgalmat indít, mindig egoból teszi azt, vagy el akar adni valamit. Szerintem részben igaza van, nálam 2012-ben az előbbi játszott és amúgy sosem éreztem azt, hogy mozgalmat indítottam volna, de nem is tiltakoztam a titulus ellen.
A Slow Budapestben kiélhettem a kreatív energiáimat, az alkotókedvemet és azzal foglalkozhattam, ami igazából megérintett, és a mai napig meg is érint, emellett a figyelemhiányomra nagyon jó gyógyír volt. Úgy fogalmaztam meg a célomat vele, hogy meg akarom találni, hogyan lehet lassítani még egy olyan nagyvárosban is, mint Budapest. Hogy ne kelljen ehhez elmenni hátizsákozni Ázsiába vagy lekötlözni egy ökofarmra. Ma is ezzel foglalkozom, csak már van rá szavam és jobban értem, mi ez: mindfulness.
Mivel addig is kommunikációban, reklámban dolgoztam, így a színes projektek és emberek adták magukat. Az első eseményünk 2013 elején Szász Kinga (az akkori Egy Falat Zamat kitalálója), és a Slow Food Budapest segítésével egy közös főzés volt a Chef Parade Kolosy téri helyén. A legjobb dolog volt helyi és szezonális alapanyagokból összeállított recepteket közösségben elkészíteni. Emiatt kezdtem el termelői piacra járni, és ekkor ettem például először orda sajtot.
2013. júniusában pedig a legnagyobb, legmenőbb programot hoztuk össze sok-sok budapesti alternatív szervezettel, emberrel: a Slow Hetet, aminek nem szerényebb szlogenje volt, mint hogy „Lassulj, Budapest!”
Olvasd el az előző részt: Visszaemlékezés 1. rész: 2012 – elindul a Slow Budapest
Oszd meg másokkal is a cikket!
0 hozzászólás