Folytatódik a visszaemlékezés sorozatom a Slow Budapest elmúlt 14 évére!
Az első dolgok számomra mindig izgalmasak, így az első Slow Hét, amit 2013 nyarán szerveztünk nagyon szép, feldobó emlékem a mai napig.
Ekkorájt már majdnem egy éve létezik a Slow Budapest, van egy kb. 10 fős önkéntes csapat és túl vagyunk egy megnyert inkubátor programos versenyen a Kreater – iGen szervezésében, egy Design Hetes pikniken a Möbelkunsttal, egy digitális detoxos figyelmfelkeltő kampányon az Unplug Day alkalmából és a múltkor említett slow food főzésen. Van építész, designer, grafikus, coach, pszichológus, webes, PR-es és fotós is a csapatban. Számos közösséggel, egyesülettel vettük már fel a kapcsolatot, így valahogy természetesen, de persze sok-sok munkával tudott megvalósulni a Slow Hét, ami végül 8 napos lett és 8 partnerrel dolgoztunk együtt.
Az apropó június 21, a nemzetközi slow nap volt, ami elé egy hétig minden napra szerveztünk egy-egy slow kihívást partnereinkkel:
1. Biciklivel fotózkodás a CycleChic-kel
2. Újrahasznosítós workshopot a Messzelátó Egyesülettel
3. Kikapcsolás otthoni fotó beküldéssel
4. Városi séta a Budapest Underguide-dal
5. Reggelizés Lila Fügével és Fűszeres Eszterrel a Műhely kávézóban
6. Könyvosztás a HVG kiadóval és olvasás az Utazó Olvasó támogatásával
7. Jógázás a Városligetben a Jalagati jógával
8. Lassulós kerekasztal beszélgetés az Iskolában
Ekkoriban óriási lendület vitt engem és a csapatot is, volt már interaktív felület a weboldalunkon, ahol gyűjtöttük a válaszokat a Mit jelent számodra a gyors és a lassú? kérdésre, volt egy budapesti termelői piac térképünk (akkor az egyetlen itthon) és egy-egy interjú hatására 1000 új like-olónk (akkoriban még nem követőknek hívtuk) lett. Én úgy éreztem, mindenki ismer már minket Budapesten.
És hogy mit jelentett a gyors és lassú az embereknek ekkoriban?
– Lassú = átélés, Gyors = sokat megélni
– Lassú a hintaszék
– Lassú az a pillanat, amire mindig emlékezni fogsz
– Lassú = szeretet, szeretet, szeretet
– Lassú = belesüppedni a pillanatba
– Lassú az észlelés, ébredés
Mivel sokat beszéltem a témában, engem egyre jobban érdekelt, hogy mit jelent tényleg lassítani. Azt hiszem, akkor még szavak, fogalmak szintjén kerestem a választ és nehéz is volt kilyukadni bármire. Éreztem, hogy a lassítás nem a formáról és a keretekről szól, ezért nem is tudtam volna csatlakozni a slow food, cittaslow vagy slow design mozgalmakhoz, ahol sok irányelv vezeti a tagokat. Most már tudom, hogy a slow a szavak alatti tapasztalat, egy tudatállapot, amit a mindfulness-ben létezésnek hívunk.
Folyt. köv.
Olvasd el az előző részt: Visszaemlékezés 2. rész: Lassúság – lehetőség a teljességre
Oszd meg másokkal is a cikket!







0 hozzászólás