10 dolog, amit az elmúlt 10 évben megtanultam a stresszcsökkentésről

2016-ban indítottam el az első mindfulness alapú stresszcsökkentés (MBSR) tréningemet. Azóta már több mint 60 csoportot vezettem, tehát nagyjából 700 embernek adtam át az alapokat. Évek óta segítem a kezdő tanárokat is az MBSR átadásában – sokat tanultam tőlük, a résztvevőktől, a saját tanáraimtól is arról, mit jelent a mindfulness alapú stresszcsökkentést tanítani. Illetve arról, mit jelent megnyugodni.

1. A stresszkezelés egyéni út.

Saját magamon is megtapasztalhattam, hogy egy-egy eszköz, instrukció nem úgy működik nálam, ahogy másoknál, mert az idegrendszerem, ahogy mindenki másé, sajátos, így egyéni mixként tekintek a stresszkezelésre. Ehhez a jelenlét az alap, hiszen a jelenre válaszolva tudok a legjobban segíteni magamnak és másoknak is.

2. Nem lehet erőltetni semmit.

Csak azt tudja mindenki befogadni, amire van benne nyitottság. A nyitottságot az érzelmi biztonság és a nyugalom hozza el, így nekem trénerként ezeket megteremteni a legfőbb dolgom, és erre figyelek a saját életemben is.

3. Nincs gyors fix, de változás van.

Több, mint 10 éve veszek részt önismereti gyakorlásban, beszélgetésekben, meditációban és sokszor voltam ez idő alatt türelmetlen a megnyugvással, egyensúlytalálással kapcsolatban – ahogy a csoportjaim résztvevői is. Aztán egyszer csak jönnek hétköznapi tapasztalatok, amikor lehet érezni, hogy valami megváltozott. Ilyenkor persze tudatosulhat az is, hogy a változás végig ott volt, csak az elvárások miatt nem láttuk, hogy már történik.

4. Az én megoldásomra csak én jöhetek rá.

Az emberek jobban szeretik, ha megmondja nekik valaki azt, hogy mit kell tenni, mintha ő maguk jönnének rá. Mégis, csak ez utóbbi hatásos hosszú távon.

5. Nem kell tudni semmit.

Ellentmondásosnak hangzik tudom, de van ez a nagyon fontos hozzáállás a mindfulness-ben, hogy nemtudással közelítünk a tapasztalatokhoz. Arra válaszolni, ami megjelenik és nem arra, amit gondolunk, hogy jelen van, nagyon különbözik. Ez a mindfulness alapú stresszcsökkentés egyik szuperereje.

6. Az elfogadás megelőzi a változást.

A mindfulness gyakorlatok tanítása szerint, a kutatásokkal alátámasztott szupererő a stresszkezelésben a megengedő hozzáállás. Ilyenkor együtt tudunk lenni a fájdalommal és meg is tudjuk nyugtatni magunkat anélkül, hogy az elfordulás lenne. Az elfogadásban pedig az értékrendünkhöz, céljainkhoz igazodó döntést tudunk hozni, ahelyett, hogy zsigeri reakciót adnánk.

7. A stresszkezelési eszközeim változnak, de van, ami állandó.

Minél régebb óta foglalkozom, tanulok a témában, annál több lehetőséggel találkozom. Változik, mi éppen az eszköz, amit használok, de bármi is legyen az, a nyugalom átéléséhez, a hosszú távon hatásos stresszkezeléshez a test a kulcs, az odairányított, elfogadó figyelem. Így tudok kapcsolódni az érzelmekhez és tudom tovaengedni a gondolatokat.

8. Tudom, hogy fontos a kontrollérzet, de annak elengedését megtanulni még fontosabb.

Fejből irányítva, gondolatokon keresztül is lehet stresszt kezelni (pl.: bármilyen beavatkozás a légzésbe, evésbe, vagy kognitív átkeretezés… stb), viszont semmihez sem mérhető az a megnyugvás, amikor bizalommal, hátralépéssel, kíváncsisággal fordulunk a test érzetei és mozdulatai, a testrészek együttműködése felé és megérezzük, milyen nem akarni, milyen támogatva lenni, tanulni a testtől.

9. Szeretet.

A legnagyobb stresszeinket, legnehezebb állapotainkat a legszokásosabb reakcióink, gondolataink, érzéseink indítják el, így ezeket a legnehezebb kezelni. Ebben (és ezt kutatások is alátámasztják) a legtámogatóbb faktor az elfogadó szeretet: „Lehet, hogy megteszek mindent, de ez olyan erős szokás, ami akár életem végéig is elkísérhet. Elfogadom, hogy ez volt, van és lesz, és így próbálom megtalálni az egyensúlyt.”

10. Van, hogy semmi okosat nem teszek, de akkor éppen így kezelem a stresszemet.

Nincs mindig elég nyitottságom, energiám arra, hogy hasznos stresszmegküzdést válasszak. Ilyenkor 2 dolog fontos számomra:

1) tudom, hogy sok stressz alatt vagyok, ezért nagyon figyelek magamra, extra megengedést gyakorlok

2) még így is, pillanatokra elérhető azért a tudatosság, és ez fog segíteni abban, hogy újra visszataláljak majd az útra. Ezért időről időre becsekkolok.

Te melyiket tapasztaltad már meg ezek közül?