Tanulni az októberi fáktól: 4 lépés az elengedni tudáshoz

2022. október 05. | Érzelmi tudatosság, Mindfulness, Stressz

Bár az ősz a legtöbbünkben melankóliát és gyászt hoz, úgy is tekinthetünk rá, mint lehetőségre. Ekkor dolgozhatunk azon, hogy elfogadjuk a változással járó bizonytalanságot és elengedjük azt, ami már idejétmúlt. Mindezt úgy, hogy átöleljük magunkban azt a nyugtalanító érzést, amelyet a meleg napok elmúlásával érzünk.

A változás és az elengedés az ősz és különösen az október egyik meghatározó jellemzője. A hőmérséklet csökken, a levelek színe megváltozik, és a nappalok fokozatosan rövidülnek. Ez a hónap természetes alkalom arra, hogy újragondoljuk a mindennapi életében és kapcsolatainkban bekövetkezett változásokhoz való hozzáállásunkat. Néhányan ugyanis a változásra úgy reagálunk, mint életünk jelentős veszteségeire. Ezek az érzések normálisak és érhetőek, hiszen a levelek valóban elszáradnak, és lehullanak az ágakról. Csakhogy ennek a változásnak ott van a pozitív aspektusa is: a levelek talajtakaróvá válva táptalajt adnak majd az új növekedéséhez. A változás tehát egyrészt azt jelenti, hogy ismert helyzetet el kell hagynunk, engednünk, majd meg kell szoknunk annak eltűnését, az űrt, másrészt azt, hogy valami új vár ránk. Ez egyesekben kíváncsiságot hoz, míg másokban rossz forgatókönyveket, fantáziákat.

A változást sokszor mi generáljuk, de van úgy, hogy a sors hajtja rajtunk végre. Emiatt sokunkban alakult ki alapvető szorongás bárminemű változás és elengedés folyamata kapcsán, ez azonban beleragaszthat minket lejárt helyzetekbe, még ha tudjuk is, hogy a fejlődés ára a változás. A szorongások kezelésében segíthet, ha tudatosítjuk azt, miként vehetünk tevőlegesen is részt a változási folyamatokban. Blogunkban most a változás elfogadását és az elengedés szükségességének lépéseit vesszük sorba.

Elfogadni a változással jövő bizonytalanságot

Az ősszel gyakran felbukkanó kényelmetlen érzések gyakran abból adódnak, hogy félünk a változástól. Szorongunk és bizonytalanok vagyunk azzal kapcsolatban, hogy ez a változás mit hoz. Az általunk érzett melankólia a gyász egy formája, gyászoljuk az elveszett napfényt, a nyár könnyedségét. A változás gondolata – valaminek a vége, valami más kezdete –  talán a saját halandóságunkat is tudattalanul eszünkbe juttatja. Néhányan közülünk jobban küzdenek a „bizonytalanság intoleranciájával”, ahogy a szakértők nevezik, mint mások. Ezt a tendenciát először az 1990-es években egy kanadai pszichológuscsoport nevezte meg. Ezt azóta a rossz mentális egészség kockázati tényezőjeként azonosították.

A tolerancia kiépítésének egyik módja, ha elfogadjuk a bizonytalanságot, ahelyett, hogy menekülnénk előle, hiszen a szenvedés elkerülése szenvedést szül. A bizonytalanság elfogadása azt jelenti, hogy kicsit félretesszük a rutinokat és a tervezést. Ilyen lehet például, ha átkerékpározunk egy olyan környéken, ahol még soha nem jártunk térkép nélkül, vagy ha nekiindulunk egy őszi éjszakán, hogy találjunk valahol egy elég sötét helyet ahhoz, hogy csillagokat nézzünk, esetleg, ha elmegyünk sétálni az esőben. Eltévedhetünk, elázhatunk, és semmi garancia arra, hogy csillagokat látnánk. Lehet, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat, vagy azt gondoljuk, csak az időnket vesztegettük, de ezek a bizonytalan pillanatok felépítik a rugalmasságot, a toleranciát és talán még az olyan esetek iránti megbecsülést is, amikor nem tudjuk, mi vár ránk, és úgy érezzük, hogy nem tudunk irányítani.

A mindfulness meditáció csendes pillanataiba való belemerülés is segíthet lecsillapítani a rövid távú bizonytalanság körüli szorongást, és szélesebb perspektívába helyezheti azt.  Ha csak figyeljük a légzést, a gondolatok jövés-menését, vagy a hangokat, már segíthet az elengedés gyakorlásában, ahogyan az is, ha testpásztázást végzünk: elengedünk egy testrészt, hogy megfigyeljünk egy másikat.

Tudni kezelni a stresszt

A stressz valójában nem a változásokból adódik, hanem abból, hogyan értelmezzük, ami éppen bennünk vagy a környezetünkben zajlik. Az, hogy miként címkézzük a tapasztalatainkat, és milyen jóslatokba bonyolódunk a jövővel kapcsolatban, meghatározza, hogy stresszt vagy épp könnyedséget élünk meg. Minél negatívabb a helyzetértékelésünk, annál nagyobb a stressz szintünk is, ezért érdemes gyakorolnunk felismerni, miként tekintünk a stresszt hozó helyzetre, hogyan reagálunk rá, majd megtanulnunk előidézni a lazító választ, amely a veszély elmúltával automatikusan kapcsolna be.

A stresszt hozó változás elfogadását könnyebben meg tudjuk tenni a természet figyelésén keresztül. A kutatások azt sugallják, hogy természetes környezetben könnyebben jutunk a jelentudatosság állapotába. Az International Journal of Environmental Research and Public Health folyóiratban áttekintő cikk szerzői 25 releváns tanulmányt vizsgáltak meg. Azt találták, hogy a mindfulness hatásai természetes körülmények között mérsékelten, de hatékonyabbak voltak, mint az ember alkotta környezetben. A természet ugyanis csodálatos útmutató a jelen pillanatban való elmerüléshez.

A biztonságos kapcsolódások is hatékonyan kezelik a belső feszültséget. Az ősz csodálatos időszak az embereket összehozó hagyományok számára. A hagyományok pszichológiai erőforrást jelentenek a stressz ellen, hiszen erősítik a szociális kötelékeket, közös emlékeket teremtenek, és a folytonosság érzését nyújtják, sőt az eseményt megelőző napokban is adnak valami pluszt, ami lefoglalhat, sőt a várakozás önmagában segíthet átvészelni a nehéz napokat.

Optimistán előre tekinteni

Az ősz fényes, nyüzsgő napokat, tökfaragást, ropogó faleveleket, pattogó tüzet és szépséges pulóvereket is hoz magával, nemcsak kényelmetlenségeket és borús hangulatokat. Az optimizmus közvetett módon az életminőségre is hatással van. Bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy az optimista emberek életminősége jobb, mint az alacsony optimizmussal rendelkezőké vagy akár a pesszimistáké, hiszen az optimizmus nagyobb rugalmassággal, problémamegoldó képességgel és a negatív információk hatékonyabb feldolgozásával jár együtt. Ráadásul a kutatások azt bizonyítják, hogy az optimizmus egyáltalán nem egyenlő a naivitással, hanem pozitívan korrelál azokkal a megküzdési stratégiákkal, amelyek célja a stresszorok kiküszöbölése, csökkentése vagy kezelése, és negatívan azokkal, amelyeket a stresszorok és érzelmek figyelmen kívül hagyására, elkerülésére vagy azoktól való távolságtartásra alkalmazunk öntudatlanul.

Amikor a közelgő eseményekre gondolunk, az optimizmus azt jelenti, hogy pozitívan és reményekkel tekintünk a bizonytalan jövőbe. Úgy magyarázzuk a világot, hogy az önbecsülésüket növelje, és a kedvezőtlenebb helyzetek ajándékait is számba vesszük. A kutatások kimutatták, hogy a közelgő pozitív eseményekre való várakozás ugyanolyan szórakoztató és előnyös a jólét és az érzelmek szempontjából, mint a pozitív események tényleges átélése. Ez azt jelenti, hogy mivel az optimisták többet várnak az élettől, így mind magából a tapasztalatból, mind pedig a pozitív tapasztalatok várakozásából részesülnek. A mindfulness meditációk azért tehetnek minket optimistább beállítottságúvá, mert segítenek feltérképezni azokat a negatív programokat, visszatérő gondolati köröket, amelyeket magunknak mesélünk inkompetenciánkról és az élet sötét oldaláról. Ez a ránézés távolságot teremt köztünk és a gondolatok között, és nem leszünk többé kiszolgáltatva nekik.

Bízni, türelmet gyakorolni

Az elengedés és a változás elfogadásának fontos tényezője végül az is, képesek vagyunk-e bizalommal, türelemmel lenni az élet iránt, és türelmet gyakorolni. A változásokra gyakran türelmetlenséggel, szorongással, ingerültséggel, impulzivitással, haraggal, nehezteléssel vagy vágyakozással, vagy mindennek keverékével reagálunk. A jelen pillanatra irányuló, ítéletmentes figyelem azonban kéz a kézben jár a türelemmel. Megtanít arra, hogy észrevegyük a bennünk lévő türelmetlenséget anélkül, hogy reagálnánk rá.

A késleltetett kielégülés fogalma Walter Mischel híres mályvacukros kísérlete után vált közismertté, amelyben a gyerekeket egyedül hagyták egy szobában egy mályvacukorral, és azt mondták, hogy ne egyék meg, ha a kísérlet végén szeretnének kettőt kapni. Ez persze felnőtteknek sem túl könnyű feladat, hiszen a kielégülés késleltetése ma már bonyolultabb, mint valaha. Szeretnénk egy új ruhát? Máris vásárolhatunk. Néznénk egy új filmet? Azonnal streamelhejük. Éhesek vagyunk? Rögtön kiszállítják. A türelem nem rendíthetetlenséget jelent, hanem azt, hogy képesek vagyunk megtartani a bennünk lévő, természetesen felbukkanó frusztrációt, szorongást, és nem csillapítani, automatikusan reagálni rá. Nem egyenlő a tétlen várakozással sem, hiszen a bizonytalan időszakok megtanítatják nekünk a görcsös várakozás elengedését, a belülről fakadó bizalmat magunkban, az életben. A jelen pillanatban való lehorgonyzás lecsendesítheti a bizalmatlan gondolatokat, és tiszta fejjel dönthetünk arról, mi enyhíthetné most a jövővel kapcsolatos félelmeinket.


Októberi ajánlott meditáció gyűjteményünk a slowtime.hu oldalunkról: Elengedés

Oszd meg másokkal is a cikket!

Hírlevél

Szeretettel várunk hírlevelünkön! Iratkozz fel, hogy elsők között értesülhess kedvezményeinkről, ingyenes meditációinkról és újdonságainkról.

Kapcsolódó bejegyzések

Hozzászólások

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Pin It on Pinterest