Mindfulness a gyereknevelésben

2022. június 15. | Mindfulness, Stressz

„Ha valaki jól akarja fölnevelni a gyermekét, nem kell feltétlenül tökéletes szülőnek lennie: a tökéletesség halandó ember számára nem elérhető. Az viszont lehetséges, hogy elég jó szülők legyünk, vagyis olyan szülők, akik jól nevelik gyermekeiket. Ha erre törekszünk, nevelési hibáinkat, melyeket legtöbbször épp azért követünk el, mert gyermekeinkkel kapcsolatos érzelmeink túlságosan erősek, bőségesen ellensúlyozni fogják azok a helyzetek, melyekben helyesen cselekszünk.” – Bruno Bettelheim

Gondolj egy átlagos reggelre egy óvodás, iskolás gyerekkel. Az idő és mindenki pörög, senki sem azt csinálja, amit kellene, mi pedig fejvesztve rohangálunk, mint egy csirke, és próbálunk egyszerre mindent elintézni. Sok család számára ismerős forgatókönyv ez, és persze nemcsak a reggelek telhetnek így. A szülőséggel járó elfoglaltság, stressz, aggodalom, a multitasking, a folyamatos készenlétbe állás és a rengeteg elvárás, amit a jó szülőséghez társítunk számos nehéz érzelmet, gondolatot hozhat, a feszült pillanatok, a lehetetlen szituációk miatti hirtelen reakcióink pedig utólag bűntudatot, lelkiismeret-furdalást kelthetnek bennünk. Ennek csillapításában pedig nem támogat az, hogy a mi kultúránkban hajlamosak vagyunk úgy beszélni az anyaságról, mint egy folyton tökéletes, magasztos viszonyulásról a gyerekünkkel, ahol csak a gyerek szükségletei számítanak, a szülőé nem.

Érzemi kontroll visszaszerzése

Emocionális triggereknek, érzelmi nyomógomboknak hívják azokat a pontokat, ahol érzelmileg sebezhetőek vagyunk. Emiatt kevésbé válunk elérhetővé saját magunk és mások számára. Ezek a nyomógombok saját gyermekkorunkból származó érzések. Akkor merülnek fel, amikor valaki, esetleg pont a gyerekünk olyat mond vagy cselekszik, amelyek emlékeztetnek ezekre a régi érzésekre. Például a gyerekünk kiabálni kezd a játékboltban, amitől szégyent érzünk; ilyenkor gyerekünk viselkedése saját gyermekkori emlékeinket és reakcióinkat idézheti elő.

Az érzelmi kontroll visszaszerzéséhez tehát fontos felismernünk, milyen típusú helyzetek váltják ki belőlünk ezeket a heves, gyakran nem is az adott, jelenbeli helyzetnek szóló érzelmeket. Elkerülhetetlen ugyanis, hogy a nevelés során ne okoznánk érzelmi fájdalmat a gyerekeinknek.

Bár sokszor ostorozzuk magunkat emiatt, ha megtanuljuk szabályozni érzelmi állapotunkat, nyugodtabbak, jelenlévőbbek lehetünk gyermekeink számára.

A mindfulness gyakorlásával tudatosíthatjuk azt, ami történik, amikor érzelmeink eluralkodnak rajtunk, és bizonyos helyzetekben képesek lehetünk visszaszabályozni magunkat, mielőtt reagálnánk. Bár lehetünk ugyanúgy mérgesek, idegesek, de gyakorlással egyre könnyebben tudjuk hátrébb lépve szemlélni ezeket a reakciókat. Ha már tudjuk, hogy milyen gondolatok rohamoznak meg minket egy trigger kapcsán, vagy milyen testi jeleket érzékelünk ilyenkor, akkor könnyebben felismerjük, mi az, ami történik pontosan. Tudatosíthatjuk, hogy a gyerekünk most épp megnyomott egy piros gombot, innen pedig lehetőség adódik arra, hogy másként reagáljunk.

Kapcsolódás saját szükségleteinkkel

A bűntudat kezelésében szintén segíthet a meditáció, illetve az elfogadás gyakorlása. A szülő-gyermek kapcsolatban valójában egyik fél sem lehet tökéletes. Mindenkivel előfordul, hogy „ugyanabba a hibába esik, mint a saját anyukája”. Türelmetlen, legszívesebben kiszaladna a világból, és nincs kedve osztatlan figyelmet adni a gyerekének. Ezek mind megengedhetőek, a hibák pedig korrigálhatók akkor, ha előbb elfogadjuk a saját esendőségünket. Az öngondoskodás, az önmagunk iránti kedvesség gyakorlása, a saját igényeink előtérbe helyezése ráadásul nemcsak a szülő számára hasznos, de segít feltöltekezni és a kapcsolatainkat is ápolja.

Ezért nemcsak a stresszes helyzetekben, hanem a béke pillanataiban is érdemes lehet megállnunk, és megkérdeznünk magunktól: hogy vagyok, mit érzek a testemben? Ha például gyakran nyomkodjuk a telefonunkat, feltehetjük a kérdést, milyen szükségletemet elégíti ez a tevékenység, mi az, amire ebben a pillanatban vágyom? Lehet, hogy túl sok mindenre kell figyelnem, és ezt a tevékenység tehermentesíti az elmémet, elviszi a fókuszt? Szeretnék kapcsolódni több felnőtt emberhez? Ha tudatosságot viszünk a mindennapokba, rutint szerezhetünk abban, hogyan kapcsolódjunk a szükségleteinkkel és érzéseinkkel. A pillanatnyi, önmagunkba való „becsekkolások”ráadásul segíthetnek felismerni a múltból hozott mintáinkat, és lehetőséget adnak mást választani.