Szorongás és mindfulness

2022. május 25. | Mindfulness, Stressz

„Szinte minden szorongás megfoghatatlan, a saját tudatod szüleménye.”

Shunmyo Masuno

„Adj bármilyen élethelyzetet, és én kihozom belőle a legrosszabbat”- írja Dan Greenburg és Marcia Jacobs Hogyan legyünk boldogtalanok? (avagy Az önsorsrontás tudománya) címen megjelent könyvében. Mert mi sem egyszerűbb, mint egy „Három Dimenziós Aggodalomból Első Osztályú Szorongást” gyártani. Bár a szorongás érzelme normális és bizonyos fokig mindannyian megtapasztaljuk az életben (az egzisztenciális pszichológia szerint a halálszorongás, a semmi, a nemlét gondolata adja az összes szorongás alapját) sok esetben egészen „professzionális” szinten is tudjuk űzni. Ha ugyanis sokáig élünk egy bizonyos érzelemmel, testünk rászokik az érzelem keltette vegyi anyagokra, érzelmi függés alakul ki a szorongástól. Ilyenkor már tudattalanul is felbukkan a késztetés, hogy testünk az adott érzésadaghoz hozzájusson, elménk pedig – együttműködve szervezetünk igényeivel – elkezdi keresni, mit találhat okként a szorongásra, és meg is találja, elő is állítja az ismerős érzetet. A szorongás így szokássá, akár létállapottá válhat.

Ilyenkor gyakorlatilag már minden tökéletes táptalajává válik a szorongásnak. A legapróbb, legjelentéktelenebb dolgokból is képesek lehetünk szűnni nem akaró kattognivalót gyártani, és persze vannak „kedvenc”, csúcsra járatott témáink is. Ha nincsenek eszközeink ennek kezelésére, intenzív testi érzeteink esetén elménk elkezd megoldások után kutatni. Ez könnyen átcsaphat megoldást nem hozó agyalásba, negatív gondolati körökbe, „mi lett volna, ha”, „mi lesz, ha” típusú gondolatmenetekbe, ami mind csak újabb stresszt szül.

A mindfulness gyakorlat alatt a görcsös megoldani akarás helyett közelről vizsgáljuk meg a feltételezett fenyegetést, veszélyt, szorongáskeltő helyzetet. Ez a folyamat nem a gondolkodásról szól, hanem a gondolatokra, érzésekre, érzetekre való közvetlen ránézésére, amelyek hozzájárulnak a szorongásainkhoz. Egy, a mindfulness alapú kognitív terápiával (MBCT) kapcsolatos kutatás kimutatta, hogy egy 8 hetes mindfulness tanfolyam felére csökkentette a szorongásos, depressziós epizódokat. Noha a mindfulness sem űzi el a szorongást, és nem is ez a dolga, de segít időben felfedezni a figyelmeztető jeleket, és kevesebb bevonódással megélni a szorongást, észrevenni, hogy ez csak a jelen pillanat egy része sok más mellett, és nem egy elefánt a porcelánboltban, egy mindent betöltő, felőrlő érzet.

És mi van ha…?

Ha van egy kis időnk életünk egy-egy konkrét vagy csak elképzelt helyzetére ránézhetünk elcsendesedve, lelassítva. Sokszor egy helyzet csak egészében tűnik félelmetesnek, jobban belemenve, részletekben megvizsgálva, kibontva már nem az.

Ha például félünk a fogorvostól, feltehetjük a kérdést, „mi a legrosszabb, ami történhet?” majd leírhatjuk, milyen képek, szavak, forgatókönyvek ugranak be. Érdemes ezt tovább fejteni, tovább kérdezni, hogy a kapott válasszal, például „fájni fog a tűszúrás” mi a baj, mi benne a legrosszabb. Addig, addig érdemes ezt tovább vinnünk, míg le nem értünk a szorongás aljára. Ez arra is ráébreszthet sokszor, hogy valójában nem is az adott helyzettől szorongunk, és nyitottságot hozhat létre önmagunkkal kapcsolatban.