Horgonyaink az őszi változásban

2021. szeptember 08. | Mindfulness, Stressz

Mindfulness meditáció stressz ellen

A naptári ősz kezdete tempóban és minőségeiben mindig hirtelen váltást hoz a nyár ritmusához képest. Mintha egyik napról a másikra fel kellene nőnünk, az önfeledtséget le kellene cserélnünk számos kötelességre, felelősségre. Ezek az új feladatok lelkileg megterhelőek, elsodróak lehetnek. Hogyan tudunk mégis gyökeret verni ebben a változásban? Mindfulness gyakorlatokat és meditációt ajánlunk stressz ellen

Ősszel lassan csillapodni kezd a nyár felfokozottsága, a kint élményeiből fokozatosan újra „bentre”, a családra, barátokra, otthonunkra, önmagunkra kerül a hangsúly.

A befelé vezető átmenet azonban nemcsak a sokakat fizikálisan is megterhelő, változékonnyá váló időjárás vagy a nyártól való búcsú miatt lehet megviselő, de ilyenkor nagyon élesen változik meg az a tempó, ahogyan az életünket éljük a kívülről ránk nehezedő elvárások miatt.

Nemcsak az iskolakezdők élik meg ezt a fajta stresszt, de sok munkahelyen is ilyenkor jelentik be a legtöbb változást, új szabályt, az ezekhez való alkalmazkodás pedig önmagában fokozhatja a szorongást és a bizonytalanságot.

Nagyon érdekes, de még zenei preferenciáink is változnak az évszakokkal – derült ki egy kutatásból. A megkérdezett egyetemi hallgatók inkább bluest, jazzt, klasszikus zenét és népzenét hallgattak az őszi és téli hónapokban, és rapet, hip-hopot, soult, elektronikus- és tánczenét nyáron – vagyis az összetettebb zenéket inkább a hidegebb hónapokban, az élénkebb, aktívabb, energikusabb és ritmikusabb dallamokat pedig a tavaszi és nyári szezonban preferálták.

Ez az eredmény is jól mutatja, hogy ősszel belső lelki életünk is intenzívebbé válik, ami sok esetben rossz hangulatot, nehéz érzéseket hozhat. A mulandóságot hozó ősz előhívhatja a veszteségeinkkel kapcsolatos tudattalan emlékeinket, elakaszthatja belső lelki folyamatinkat, de ez az időszak megidézheti a gyerekkori iskolakezdések hangulatát is, ami szintén megterhelő lehet, ha negatív a viszonyunk hozzá. Ezekkel az intenzíven zajló belső folyamatok mellett kell a kívülről hirtelen ránk zúduló feladatokat is kezelnünk, nem csoda, ha ilyenkor frusztráltabbak, szétszórtabbak és elveszettebbek vagyunk. Hogyan teremthetjük meg új egyensúlyunkat a változásban?

1. Öleld át az ősz érzelmeit

„Ne gondolj rá”, „Ne aggódj”, „Nézd a jó oldalát”, „Rosszabb is lehetne” – a túlzott pozitivitás mondhatni divatos trend manapság, azonban bizonyos helyzetekben rengeteg stresszt okoz. A mérgező vagy toxikus pozitivitás azt jelenti, hogy az optimista hozzáállást minden élethelyzetre ráerőszakoljuk akkor is, amikor nem annak van a helye, ideje, így nem engedünk teret természetes, negatívnak bélyegzett emberi érzelmeinknek. Ilyenkor elrejtjük valódi érzéseinket, elhessegetjük őket, összehasonlítgatjuk érzelmi tapasztalatainkat másokéval, vagy lekicsinyeljük mások helyzetét. A toxikus pozitivitás azonban megoldást nem, csak rengeteg szégyent hoz (amiért nem sikerül őszintén pozitívnak lennünk), és elnyomott érzelmekhez, elszigetelődéshez vezet. Egy kutatás rámutatott, ha egy küzdelmes időszakban folyamatosan arra emlékeztetnek, „milyen jó, hogy legalább valami megvan nekünk”, az nem segít, inkább hátráltat a nehéz érzéseink kezelésében.

Mindfulness meditáció érzelmekkel, a változással járó stressz ellen

Érzelmi jólétünk kulcsfontosságú eleme a szomorúság megélése és elfogadása, ezért az ellenállás helyett érdemes beleengednünk magunkat nyomottabb hangulatainkba is. Akár meg is idézhetünk egy stresszhelyzetet, amit az ősz hozott, és megfigyelhetjük, hogy a testünkben hol kapcsolódik hozzá legerőteljesebben valamilyen érzet. Ha megvan ez a hely, rátehetjük a kezünket, és akár meg is nevezhetjük, amit érzünk, például összehúzódást, feszülést, melegséget, fájdalmat. Meghatározhatjuk, mekkora az érzet, mozog-e, milyen a színe, állaga, kapcsolódik-e hozzá kép, emlék. A megszüntetése helyett most kíváncsian felfedezhetjük, felismerve, hogy kényelmetlenebb érzéseink is rendkívül sokat árulnak el igényeinkről, határainkról, így mélyebb önismerethez vezetnek.
A holokauszt túlélő Viktor Frankl által leírt úgynevezett tragikus optimizmus elve szerint akkor is megélhetjük az élet napsütéses oldalát, ha ezzel egyidejűleg elismerjük a rossz létezését is.

2. Horgonyok a változásban

Szeptember elején gyakran érezhetjük, hogy elsodor bennünket a hétköznapok árja: alig látszunk ki a teendők alól, az se tudjuk, mihez kapjunk, csak parttalanul sodródunk. Hogyan tudunk szilárd talajra érkezni, kivezető hidat találni ebből az egyensúlytalan helyzetből? Érdemes ilyenkor feltennünk a kérdést: Milyen megtartó erőink lehetnek? Milyen kapaszkodókat találhatunk magunkban és a külvilágban, amelyek kivezetnek a sodródásból, hogy megpihenhessünk?

Mindfulness meditáció agyalás helyett és a gondolatokból fakadó stressz ellen

A legtöbb ember az agyalásban keresi a biztonságot, minden eshetőségre választ akar találni, azonban a gondolatok között, azok változékonysága, mozgása, illanékony jellege miatt, egyáltalán nem található meg a vágyott nyugvópont, a túl sok szerteágazó gondolat, információ pedig csak több bizonytalanságot szül, és kimerít. A testünk ellenben lehet egy olyan szilárd „otthonunk”, ahová megérkezhetünk, biztonsággal megpihenhetünk, amire rábízhatjuk magunkat, ami megtart, amire rátámaszkodhatunk. A légzés követése például segít lehorgonyozni figyelmünket a testbe a külvilágbeli szétszórtságunkból. Csontjaink szilárdságának érzékelésével testi megtapasztalásunk lesz az állandóságról, szilárdságról, biztonságról, amire elárasztó, kaotikus világunkban különösen nagy szükségünk van.

A rítusok, rutinok szintén stabilizáló erővel bírhatnak ilyenkor. A nyár szertelenségében gyakran elhagyjuk ezeket az életünkből, ősszel azonban visszavezethetjük őket, vagy akár újakat is kialakíthatunk. Egy jó induló reggel meghatározhatja az egész napot, ezért nem mindegy, hogy kapkodós-e vagy nyugodt az ébredés utáni időszak. Fontos azonban, hogy ezeket a rutinokat a saját életritmusunkhoz igazítsuk, könnyen beilleszthetőek legyenek az időbeosztásunkba, és tényleg a kedvünket leljük bennük, feltöltsenek.

3. Mi képes lebilincselni?

Az összeszedett elme nagy segítségünkre lehet, amikor az események, kötelezettségek magával ragadnak minket és kapkodunk. A fókusz azonban nemcsak azzal érhető el, hogy leülünk meditálni és kiválasztunk egy testi vagy lelki tartalmat, amire összpontosítunk, hanem azzal is, ha a hétköznapokban hosszabban tudunk egyvalamire figyelni, például egy zenére, testmozgás közben a mozdulatainkra, barátunk lebilincselő mondanivalójára vagy az elénk táruló gyönyörű kora őszi tájra – bármire, ami hosszabb távon képes elragadni a figyelmedet.

4. Mit viszel magaddal a télbe?

Az ősz a betakarítás ideje. Ilyenkor takarították be a szántóföldi és konyhakerti növényeket, fosztották a kukoricát, a szőlőssel rendelkező családok leszedték a termést, majd megkezdték a bor készítését. A szüretelés mellett gondoltak a tavaszra is, ekkor vetették el például napraforgót. Ha nincs is kertünk, a betakarítást lelkileg is elvégezhetjük az ősz elején, hogy ezzel is segítsük a ráhangolódást a passzívabb, terméketlenebb időszakokra. Mit gyűjtöttünk be az elmúlt időszakban, amihez az elkövetkező hónapokban is van hozzáférésünk? Mivel rakjuk tele „belső éléskamránkat”? Ha tisztábban látunk azzal kapcsolatban, mennyi kincsünk, javunk van télire, könnyebb szívvel, számos erőforrással helyezkedünk bele az új évszak hozta változásokba.