2014-ben merült fel a napló ötlete, és akkor már erősen foglalkoztatott minket a Slow Budapestnél, hogyan lehet fenntarthatóvá tenni a működésünket pénzügyileg is. Szerveztünk mozgásos, mindfulness, és dekoros programot (köszi, Zselyke!) a Müsziben (emlékeztek még erre a közösségi térre?), és közben ingyenes kampányokban sem volt hiány: elkészítettük 2014-ben Budapest első slow térképét Pincési Orsi vezetésével és elindítottunk egy slow grafikák sorozatot a Facebookon, ahol meghatóan sok illusztrátor rajzolt nekünk lassítós üzeneteket. A slow térképes helyeket és a grafikákat a héten megmutatjuk nektek sztoriban külön-külön is.
Az Anti-határidőnapló név emlékeim szerint a Toldi mozi előtt született meg és Kocsis Krisztitől jött. Azon gondolkoztunk, hogy a lassítást az emberek mindennapjainak részévé tegyük. Erre pedig a legjobb forma egy határidőnapló, amit egész évben használunk és mindig velünk van. Azért is jött ez az ötlet, mert a slow grafikákhoz csatlakozott ekkor már a MaMi naptárt rajzoló Nagy Orsi – velük készült el az első Anti-határidőnapló, aminek a koncepcióját én alkottam meg, a szövegét Sudár Györgyi írta, Orsi pedig megrajzolta a legcukibb figurákat és helyzeteket. 600 db Anti-határidőnapló született meg 2015-re, de mire kész lettek, már el is adtuk őket, 2 hét alatt. Kézzel készítettük el, és a bulinegyed egyik kávézójában, a Massolit Café & Booksban adtuk át őket a vásárlóknak (a kedvenc helyem volt akkoriban). Egy akkori interjúból ide másolom a kísérő gondolataimat:
Régóta álmom volt egy éves slow calendar létrehozása, amiben a slow évfordulókat, vagy egyéb releváns napokat említettünk volna meg, hogy az embereknek ne csak a március 15-ék legyen piros betűsek, mert véleményem szerint ezek az ünnepnapok hosszú hétvégéknél nem jelentenek már többet az életünkben. Beszéljünk inkább arról, ami igazán fontos: a konyhakerti napról, amikor a saját magad megtermelte zöldségekről beszélünk, az ölelés napjáról, a Ne vásárolj semmit! napról, a Figyelmes Hallgatás napjáról).
Az Anti-határidőnapló azoknak készült, akik érdeklődnek a lassítás iránt, keresnek valami megoldást a túlhajszoltságukra, de a komolyabb elköteleződés helyett először csak kezdő szinten néznék meg maguknak, hogy mi ez a slow. A könyv inspirációt ad, és egy kis terelgetést a lassítás útján. De annak ellenére is, hogy nem kódexszel jöttünk ki, sokat tudunk segíteni a lassulni vágyóknak. Szeretnénk megmutatni az embereknek azt, hogy minden bennük van, csak kicsit tudatosabban kell gondolkodniuk a saját életükről. A design pedig azoknak lehet nagyon érdekes, akik szeretik az egyedi, kézi rajzokat, a színes, nyomokban „cukiságot” tartalmazó vizuális világot.
Ekkor már éreztem, hogy valami tök jó kezdődött el, de még nem tudtam, hogy 10 évig fogjuk elkészíteni a naplót, amit több, mint 30 000 példányban adunk el, és készül angol és céges verzió is.
Folyt. köv.
Olvasd el az előző részt: Visszaemlékezés 3. rész: Lassulj, Budapest! – Milyen volt a Slow Hét 2013-ban?
Oszd meg másokkal is a cikket!
0 hozzászólás