Ülőmunka, feszültség, elakadt ötletek: a séta segít!

2022. április 07. | Mindfulness, Stressz

Gyalogosan járva csökken a különbség a látott és a megélt dolgok között. A séta során megfigyelőből résztvevővé válunk. – Erling Kagge

A tavasz kezdetén, amikor már nagyon várjuk, hogy virágba boruljanak, kizöldüljenek a fák, az itt maradó hideg időjárásban a világ, néha ügyeink is még mindig mozdulatlannak, elakadtnak, megfagyottnak tűnnek. Ez az észlelésünk kétségbeeséshez, frusztrációhoz, türelmetlenséghez vezethet. Ilyenkor sokat tehetünk azzal magunkért, ha felszedelődzködünk, és teszünk egy sétát a közeli parkban, erdőben. A természetet járva felfedezhetjük, hogy legyen bármilyen hűvös, van mozgás, változás, ez pedig reménnyel tölthet el azzal kapcsolatban, hogy megszilárdultnak tűnő dolgaink, akadályaink is változhatnak, amint mozgásba lendülünk.

Soren Kirkegaard azt mondta, sose veszítsük el a gyaloglás iránti vágyunkat: „Minden nap belesétálom magam a jó közérzetbe, és elsétálok minden betegség elől. Besétáltattam magam a legjobb gondolataimba és tudom, hogy egyetlen gondolat sem lehet annyira gondterhelt, hogy ne sétálhatnék el előle!”. Ösztönösen ráérzünk, hogy néha egy konfliktusokkal terhelt szituáció kezelésének legjobb módja, ha fizikailag is eltávolodunk tőle, séta közben kiszellőztetni a fejünket. A gyaloglás növeli az agy vérellátását, így a gondolkodási képességünket. Különösen fontos beiktatnunk egy rövid sétát akkor is, ha ülőmunkát végzünk, hiszen agyi vérkeringésünk a mozdulatlanságtól jelentősen csökken.

A Stanford Egyetem kutatásában azt vizsgálták, hogy egy tárgy átlagos használatára vonatkozóan milyen egyéb új ötlettel állnak elő a vizsgálati személyek. Az egyik csoportnak az asztalnál ülve kellett ötletelnie, míg a másik sétálni indult. Az eredmény: a résztvevők több mint háromnegyede több ötletet vetett fel sétálás közben, mint ülve. A séta le is nyugtat: kutatások szerint olyan neurotranszmitterek szabadulnak fel ilyenkor, amelyek lecsillapítják az idegrendszert, sőt akár a konfliktust is oldhatják azzal a valakivel, akivel sétálunk. A sétálás közben kialakult szinkronmozgás, az egymásmellettiség feloldja az alá-fölérendeltségi viszonyt, segíti az egymásra hangolódást.

Távolodj el a problémától!

A sétának nemcsak a mozgás miatt van pozitív hatása. Séta közben sokkal könnyebb orientálódnunk a környezetünkhöz. A külvilághoz való orientáció segít tudatosítani mozgásunkat, testünket, és „kihoz a fejünkből”, így támogat abban, hogy különbséget tudjunk tenni a gondolatainkban zajló történetek, fenyegetések és a valóság között. Séta közben bármi lehet orientációs pontunk, ahol figyelmünkkel lehorgonyozhatunk: a talpaink érintkezése a talajjal, sétánk ritmusa, a tágas tér körülöttünk, a környezetből érkező hangok. A természetbeni séta különösen alkalmas arra, hogy tágítsa a fókuszunkat, sőt a minket körbevevő környezet akár felismerésekre is juttathat aktuális élethelyzetünkkel kapcsolatban, megerősítve bennünk az érzést, hogy nem vagyunk elválasztva a természettől.

Ha nincs lehetőségünk vagy fáradtak vagyunk a szabadba menni, képzeletben is tehetünk egy sétát kedvenc kirándulóhelyünkön vagy egy elképzelt, nem létező helyen. Agyunk nem tesz nagy különbséget a képzelt és valódi képek között, ezért az imagináció lehetőséget teremt egy kellemes esemény újbóli, akár testi szintű átélésére is. Minél részletesebben képzeljük el, idézzük fel szenzorosan az adott környezetet és az ott átélt érzéseket, annál inkább részesülünk természeti erőforrásunk áldásos hatásaiból.