„Éber tudatosságod csak annyira lesz erős, mint amennyire elméd képes nyugodt és stabil lenni. Nyugalom nélkül az éberség tükre izgatott és hullámzó felülettel rendelkezik, és nem fogja tudni pontosan tükrözni a dolgokat.” – Jon Kabat Zinn
Az őszi napéjegyenlőség után a fény helyett egyre inkább a sötétség veszi át a teret, a természet lassulni kezd, a télre készül. Ezzel szemben a legtöbb embernek ebben az évszakban szakad a nyakába a munkák sora, a sok elintéznivaló, ami megköveteli a rugalmasságot, a nyár létező üzemmódjából a cselekvő üzemmódba való hirtelen átváltást, ami stresszt hoz. Hogyan találhatnánk meg a fókuszt, amikor kibillentség, egyensúlytalanság keletkezik az életünkben, amikor elsodor minket az ár?
Amikor stresszelünk vagy szorongunk valami miatt, heves, gyakran elárasztó érzelmek jelennek meg bennünk, amelyek különféle cikázó gondolatokat, képeket generálnak. Ilyenkor a szimpatikus üss vagy fuss idegrendszerünk aktív, túlságosan felpörgöttek, feszültek, nyugtalanok, idegesek, sőt ingerültek lehetünk, felgyorsul a szívverésünk, megfeszülnek izmaink, eláraszthatnak minket a harag, a félelem érzései, vagy túl reaktívak lehetünk a világ eseményeire. Amikor beszorulunk a stressz okozta kényszeres, kaotikus gondolkodásba, nehezen tudunk fókuszálni teendőinkre, másokra vagy akár saját magunkra is, az elménk által elénk vetített rémképek, és az azok mögött húzódó érzelmi töltés elhúzzák figyelmünket, belebonyolódunk a történetünkbe. Bár úgy tűnhet, hogy az agyalás, a rumináció problémamegoldó gondolkodás, valójában csak egy szokás. Érdemes ezért a stresszes, szorongást okozó helyzetre vagy félelemre másképp, lelassítva, elcsendesedve ránézni ilyenkor. Hogyan tudjuk ezt megtenni?
Fókusz gyakorlat stresszes helyzetekre:
Amikor figyelmünket elragadják egy lehetséges végkimenetel aggasztó képei, leírhatjuk papírra a megjelenő gondolatokat, képeket, mondatokat, majd a testünkbe vezetve a fókuszt, megnézhetjük, milyen érzelmek, érzések tapadnak ezekhez. Ilyenkor a vészforgatókönyveink nélkül tudjuk átélni a nehéz érzést, és lehetőséget adunk neki, hogy változzon, akár meg is szűnjön. Szorongató, beszűkítő gondolatainkról úgy is elvihetjük a fókuszt, ha érzékeljük a körülöttünk lévő teret. Őszi sétánk közben kipróbálhatjuk, hogy fókuszunkat nem a különféle neszekre, zajokra, színekre, emberekre, mozgásra, stb. vezetjük, hanem azt a tágas, nyugalmas teret érzékeljük, ami körbeölel minket és minden jelenséget is körülöttünk. Hasonlóképp járhatunk el a gondolatainkkal is, nem tartalmukra, hanem a köztük lévő térre koncentrálva. Minél tágabb fókuszt tudunk tartani a mindennapjainkban is, annál kevésbé érezzük magunkat „beszorulva” a szorongásaink, visszatérő gondolatink közé.
Ajánlott meditáció slowtime.hu oldalunkról: Fókusz 11 perc ››
Oszd meg a cikket másokkal is!
0 hozzászólás