Zavartalan alvás – létezett-e valaha?

2022. január 27. | Alvás

A sötét éjszaka – dióhéjba zárt nappal.” – Anton Pavlovics Csehov

Elalvási nehézségek, éjszakai forgolódás, hajnali agyalás, mikroébredések, kialvatlanság – mindannyian ismerjük ezeket a kellemetlen jelenségeket. Sok szó esett arról, hogy alvásproblémáink zöme az életmódunkból és javarészt a stresszből fakad. De mielőtt idealizálnánk a múltat, lehet, érdemes feltennünk a kérdést: Létezett-e valaha olyan, hogy zavartalan alvás? És ha nem, lehetséges-e őseink éjszakai készenléti állapotától, éber alvásától mentesítenünk magunkat?

A kutatók nemrég nagyon érdekes felfedezésre jutottak: a rossz alvás valójában egy evolúciós túlélési eszköz, ami azért fejlődött ki, hogy megvédjen minket az éjszakai fenyegetésektől. A tanulmány, amely egy mai észak-tanzániai vadászó-gyűjtögető törzs alvási szokásait követte nyomon, megállapította, hogy a gyakori éjszakai ébrenlét, valamint a fiatalok és idősek közötti eltérő alvási ütemezések biztosították a túlélést. Emiatt gyakran ébredtek fel a törzs tagjai, és három hét alatt mindössze 18 perc volt, amikor mind a 33 törzstag egyszerre aludt. A kutatók tehát azt tapasztalták ezekben a populációkban, hogy a teljes alvásidő meglehetősen alacsony. Ennek ellenére a törzs tagjait nem terhelte az alvási problémákkal és az álmatlansággal kapcsolatos „paranoia”, ami a kutatók szerint a fejlett országok lakóira jellemző.

A megfigyelések tehát azt bizonyították, evolúciósan kódolt, hogy ha enyhébb alvási szakaszban vagyunk, akkor jobban ráhangolódhatunk a környezet mindenféle fenyegetésére. A pszichológusok szerint a fiatalok és idősek eltérő alvási üteme (a fiatalok inkább éjszakai baglyok, az idősek inkább pacsirták) szintén evolúciós adaptáció, mely biztonságban tartotta őseinket, amikor vegyes korú csoportokban aludtak. Elképzelhető tehát, hogy a mai alvási problémák egy része és a zavartalan alvás hiánya nem rendellenességként magyarázható, hanem egy olyan evolúciós múlt emlékeként, amelyben jótékony hatásúak volt.


Eszközök az „éjjeli vadak” ellen

Bár a nyugati társadalomban valójában sokkal biztonságosabban alszunk, mint a vadászó-gyűjtögetők, évezredek óta velünk élő mintáinkat nem könnyű egyről a kettőre felülírni. Ugyan éjszakai vadállatok már nem leselkednek ránk, csapongó elménk és feszültségeink gyakran lecsapnak, és veszélyeztetik nyugalmunkat. Emiatt rengeteget tehetünk a „vadak” ellen, ha megtanuljuk, hogyan dolgozzuk fel még elalvás előtt a nap sodró eseményeit, hogyan nyugtassuk vissza magunkat az éj közepén a légzésünk figyelésévével, vagy akár izmaink tudatos ellazításával. 

Ugyan fontos a már sokat ismételt alvási higiéniának is figyelmet szentelnünk, érdemes tudatosítanunk, mikor estünk a kutatók által „alvási paranoiának” nevezett jelenség csapdájába. Hajlamosak vagyunk ugyanis nyomást gyakorolni magunkra, és csak egy tökéletes forgatókönyvet elfogadni a jó alváshoz. Ez azonban kontraproduktív, hiszen egy alvási ideának való megfelelés még több stresszt okoz, és még kevesebb pihenést. Lehet, hogy mi például kifejezetten szeretünk a város morajlására elaludni, míg másnak olyan csend kell, hogy csak a saját szívverését hallja. Ha arra figyelünk, mi az, ami az alvással kapcsolatban jó érzésekkel tölt el minket, és ami számunkra biztonságos, akkor már rengeteget tettünk egy nyugodt alvásért.



Ajánlott meditáció a slowtime.hu oldalunkról: Alvás relaxáció


Oszd meg a cikket másokkal is!

Hírlevél

Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy elsők között értesülhess kedvezményeinkről, ingyenes programjainkról és új meditációs anyagainkról. 

Kapcsolódó bejegyzések

Hozzászólások

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Hírlevél

Pin It on Pinterest