A testi feszültség elengedése meditációval

2021. november 30. | Mindfulness, Relaxáció, Stressz

„Elhalasztjuk a kisebb feszültségek vállalását, addig, amíg elkerülhetetlen lesz egy sokkal nagyobb feszültség kényszerű átélése.” – Popper Péter

Te is tapasztaltad már, hogy pont akkor robbansz le testileg és lelkileg is, amikor már elmúlt a stresszes időszak, oldódott a napi feszültség? Amikor nap mint nap a teljesítmény van a fókuszunkban, könnyen elveszíthetjük a testünkkel való kapcsolódást, így háttérbe szorul a fáradtság és egyéb kellemetlen testi érzetek és érzelmek, amelyek a megállásra ösztönöznének. Ám ettől még, ha észrevétlenül is, de velünk vannak, és hatnak ránk. A testben napközben felhalmozódott feszültség elengedése meditációval gyakorolható.

A stresszes, kizsigerelő helyzetek utáni extrém fáradtságnak, testi és lelki tüneteknek neve is van, szabadidős betegségnek (leisura sickness) hívják. A kifejezés egy holland pszichológustól, Ad Vingerhoets-tól származik, aki 2002-es tanulmányában bizonyította a jelenség létezését, illetve azt, hogy a férfiak egy kicsivel nagyobb százalékban érzik magukat betegnek hétvégén vagy nyaralás alkalmával betegnek, mint a nők. Nem véletlen azonban, hogy a nyugalmi időszakokban – jelentsen az akár szabadságot vagy akár egy meditációs gyakorlatot – sokkal rosszabbul érezzük magunkat, mint amikor előre menetelünk. Amikor ugyanis „túlélő üzemmódban” hajtjuk az igát, immunrendszerünk is erősebb fokozatba kapcsol.

Ezekben a válsághelyzetekben, legyen szó hajtós munkáról vagy egy krízisidőszakról, a test nem az emésztéssel, szaporodással van elfoglalva, így ezekben a szervekben az erek is összeszűkülnek, a felszabaduló adreanlin és kortizol pedig hosszú távon toxikus, károsítják szervezetünket. A lazításra alkalmat adó tevékenységek során azonban az „őr lazíthat”, így a kellemetlen testi és lelki érzetek is szabad utat kaphatnak. Szorongásaink is főként „békeidőkben” erősödnek fel. Egyrészt azért, mert a hajtás eddig elfedte ezt az érzelmet, másrészt mert a krónikus stressz újra, újra és újra riasztja a félelemközpontunkat, az amygdalát, ami így egyre érzékenyebbé válik, és még igazi indok hiányában is megjelenhetnek a félelmet keltő érzések. Úgy is fogalmazhatunk, hogy testünk „rászokik” a szorongásra, és a nyugalomban is fenyegetve érzi magát.

Odafordulás a test felé: A feszültség elengedése meditációval a nap során

Testünkben és pszichénkben tehát akkor is számos feszültséget raktározunk, amikor nem vagyunk tudatosak rájuk. Amikor épp túlélő üzemmódban robotolunk, nehéz fülön csípnünk ezeket az érzéseket, hiszen egyáltalán nem az önmagunkra való odafigyelés van fókuszunkban. A legtöbb nehéz érzettel ezért leginkább a nyugalomban találkozunk, ezek a testi feszültségek pedig további nehéz érzelmet szülhetnek, például haragot, szégyent, félelmet, ami miatt még jobban befeszülünk, és csapdába kerülünk. A tudatos odafordulást ezekhez az érzetekhez, a rendszeres „bejelentkezéseket” a testünkbe ezért minden nap érdemes gyakorolnunk, ahogy fontos az is, hogy új jelentéssel ruházzuk fel a kellemetlen testi érzeteket: ne megszerelni, gyógyítani akarjuk őket, hanem találkozni velük, megérteni üzenetüket, szerető „szülőként” a karunkba tartani őket, levenni róluk a „fájdalom”, „szorongás” címkét.

Az odafordulás gyakorlásával felfedezhetjük, hogy ezek az érzetek maguktól mozognak, változnak, és el is hagynak minket. Segíthet a nap végi mozgás is, hogy ne maradjon testünkben felhalmozódott energia, illetve az is, ha tudatosan törekszünk az aktivitás és a passzivitás egyensúlyának fenntartására, és pihenőidőket iktatunk be a nap folyamán.