Január, valljuk be, nem a kedvenc hónapunk. Az ünnepek hangulata egyre inkább kikopik a hétköznapjainkból, a tavaszra még nem érdemes várni, a természet pedig szürke és egyhangú arcát mutatja. De mi lenne, ha annak látnánk a hónapot, ami, vagyis alkalom, hogy a kisebb-nagyobb szünetet tartsunk, illetve arra, hogy a külső fény helyett mi töltsük meg életünket színekkel és meghittséggel?
Bár január a tél közepe, és lassan, de biztosan kifelé megyünk majd ebből az évszakból, ez még egyáltalán nem látszik: a napok rövidek, szürkék, hidegek, nyirkosak és sivárak. Eközben mindenhonnan azt halljuk, milyen fontos lenne testünk, otthonunk, karrierünk, kapcsolatunk megrenoválása, miközben egyáltalán nem vagyunk lelkesek és lendületesek. Nem véletlenül, hiszen az újévi fogadalmainkat legtöbbször modern világunk türelmetlensége erőlteti ránk, az új iránti vágyunk ezért sokszor nem a maga természetes idejében bontakozik ki bennünk.
A túl sok elvárásunk a január iránt egyértelműen stresszhez vezet, ezek meghiúsulása pedig bűntudatot okoz. Pedig az, hogy nem a szokásos energiaszintünkön pörgünk, teljesen normális, és nem jellemgyengeség vagy nyűgösség. A téli szomorúság komplikált biokémiai változások eredménye az agyban, amely gondolatainkat, érzéseinket és viselkedésünket is meghatározza ebben az évszakban.
Januári nagy szünet
A folyamatos csinálás, tevés kultúrájában unalmasnak, értelmetlennek, sőt ijesztőnek tűnhet az a fajta holtidő, amiről a természet mutat tükröt nekünk. Mi ilyenkor is általában elfoglalt méhek vagyunk, szabadidőnkben is folyamatos információözönben élünk a közösségi médiának és más csatornáknak köszönhetően. Emiatt elfelejtjük követni a természet ritmusát, télen-nyáron, apálykor-dagálykor is mindig ugyanabban a tempóban élünk. Még a semmittevést is aktívan képzeljük el: sétálunk, teszünk-veszünk, olvasunk, berakjuk a mosást, felhívunk valakit. Legszívesebben folyton elszöknénk a tapasztalataink, érzéseink és persze a tél elől.
Kutatások szerint a január az év legszomorúbb hónapja, amikor lassan kikopik életünkből az ünnepek fennköltsége, a legtöbb tervünk még nem kapott formát vagy még meg sem született, az újévi fogadalmak többnyire már most megdőltek, és a tavaszra sem érdemes még várni.
Egy 2015-ös kutatás arról számolt be, hogy január és február a legkevésbé kedvelt hónap, a május, október, június és december pedig a kedvenc. Pedig kár volna a januárt száműzni, ilyen sanyarú sorsra ítélni, hiszen ez a hónap tulajdonképpen egy nagy szünet, amiben rengeteg lehetőség rejlik az önfejlesztésre, a töltődése, sőt még az életörömre is:
1. Örömöt adó tevékenységek
A január szürkeségét, egyhangúságát mi magunk tölthetjük fel fénnyel, mélységgel. A dán hygge például remek példákat mutat arra, hogyan alakítsuk ki életünkben azokat a pillanatokat, élményeket, amelyek a biztonságot, az otthonosságot, a meghittséget és az intimitást jelentik. Ilyen élmény lehet például leülni a családdal egy vacsora utáni társassal, kipróbálni egy új süteményreceptet, az eredményt pedig megosztani másokkal. A január ridegsége, barátságtalansága megtaníthat minket nyugodt, kellemes, otthonos, hívogató légkört teremteni önmagunk és szeretteink számára is. A bezártság arra is teret adhat, hogy kreatív tevékenységekbe ássuk magunkat: táncoljunk, varrjunk, vagy elővegyük a színes pasztellkrétánkat a fiókból, és rajzoljunk valamit, kiszínezzük a januárt.
2. A szünet pillanatai
A január tekinthető egyfajta szünetnek az évből, amikor tényleg még a fű sem nő. Ugyan nekünk nehéz lekövetnünk ezt a mintát, apróbb szüneteket mi is kiszakíthatunk magunknak az időből.
A szünet a tevékenység felfüggesztése, az ideiglenes elszakadás ideje, amikor nem haladunk mentálisan egyetlen cél felé sem. Ebben az értelemben akár az egész januárt is szentelhetjük ennek a jó értelemben vett „céltalanságnak”, de tarthatunk szünetet úgy is, hogy leülünk meditálni, a légzésre – vagy a be-és kilégzés közötti szünetre visszük figyelmünket.
Szünet a természetben töltött idő, de tarthatunk szünetet egy beszélgetésben is, elengedve a mondanivalót, hogy valóban meghalljuk a másikat és együtt lehessünk vele. Szünetet tartunk, amikor hirtelen meghatódunk valamin, megörülünk valaminek vagy elszomorodunk. Lehet, hogy igényünk lesz szünetet tartani a folytonos közléskényszerünkben, és megengedni, hogy ebben a hónapban semmit se posztoljunk a közösségi média oldalunkra, vagy tényleg csak azt, amit fontosnak tartunk. Szünetet jelent az is, ha abbahagyjuk az automatizmust, amivel a dolgainkat csináljuk. Folytatjuk a tevékenységünket, de egy fokozott jelenléttel. Például a fogak csokoládéba süllyesztése előtti szünetben felismerhetjük a várakozás izgatott bizsergését, esetleg a bűntudat vagy az önbírálás háttérfelhőjét. A szünetgomb megnyomásával lehetővé válik, hogy tisztán lássuk a bennünket hajtó igényeket és félelmeket. Ugyanakkor a megszokott magatartásunk tudatos megzavarásával megnyílunk az új és kreatív lehetőségekre.
3. A test pihenése
A hibernáláshoz hasonló gyakorlat nagyon általános a szibériai földművesek körében, Pszkov területén, ahol télen nagy az élelemhiány, ezért az emberek szinte krónikusan éheznek. Mivel nincs elegendő tartalékuk, a tél felét alvással töltik, és ez a szokás az ősidők óta létezik körükben. Az első hóeséskor az egész család összegyűlik a kályha körül, lefekszik, megszűnik az emberi lét problémáival küzdeni és csendesen álomba merül. Naponta egyszer mindenki felébred, megeszik egy darab kemény kenyeret, majd újra aludni tér. A család tagjai felválta figyelik és tartják a tüzet. A visszahúzódó létezés hat hónapja után a család felébred, megrázza magát, és előveszi a nyári feladatokat.
A téli alvás, vagyis a lotska nemcsak gazdaságilag előnyös számukra és a túlélést segíti. Legalább fél évre megszabadítja őket a stressztől, a szorongástól, a szervezetük rendkívüli módon regenerálódik. Persze nekünk nem kell a sokat vizsgált emberi hibernáció állapotába kerülnünk, és átaludnunk a telet. Tény, hogy ilyenkor a mi szervezetünknek is több pihenésre van szüksége. Akár napi 8-10 órát is jó, ha alszunk, vagy ha ez nem lehetséges, akkor hétvégén is bepótolhatjuk a kimaradt alvásidőt. A kevesebb fény miatt amúgy is nő a természetes vágyunk a több alvásra. Így – amennyire csak lehetőségünk engedi – érdemes élnünk ezzel a természet adta lehetőséggel, hogy ne fogyjanak ki teljesen a tartalékaink tavaszra.
4. Igazi semmittevés
Van egy holland koncepció, a Niksen, amely annyit jelent: tényleg semmit se csinálni, tétlenkedni. Helena Lewis pszichológus és a Niksen szakértője szerint a semmittevés művészetének lényege, hogy egy kicsit megengedjük magunknak a cél- és produktivitás nélküliséget. A hollandok azért fejlesztették ki ezt az életmódirányzatot, mert társadalmilag náluk se kívánatos semmit sem tenni és lustálkodni. A Niksen egyfajta szemlélődés, de különbözik a mindfulnesstől és a meditációtól, amely a tudatosságra helyezi a hangsúlyt. A Niksen egyáltalán nem kér semmit. Ahhoz az állapothoz hasonlítható, amit gyerekként még olyan gyakran átéltünk például egy tikkasztó nyári délután az árnyékban heverészve, lógatva a lábunkat, vagy egy dalt dudorászva, megengedve magunknak az elbambulást, az elmerengést.
Miközben még maga az olvasás, zenehallgatás vagy a relaxáció is ad egy feladatot az agyunknak. A Niksenben ez nem történik meg: ilyenkor nem kell semmire figyelnünk, semmit sem kontrolálnunk, egyszerűen csak megadjuk az elménknek a teret ahhoz, hogy valóban ellazuljon és feltöltődjön.
Ha megfigyeljük, a legtöbb állat ideje nagy részében csendben él, semmit sem tesz, csak ásít, fürkészi tekintetével a környezetét, vár. Az igazi, szó szerint vett semmittevés az emberek számára viszont túlterhelő lehet. Azt hisszük, ha nem csinálunk valamit, akkor nem vagyunk sikeresek, hasznosak, lemaradunk valamiről. Ezért eleinte érdemes apró lépésekben haladni. Nem kell figyelnünk a légzésünket, nyújtanunk, tudatosítanunk vagy számolnunk valamit. Semmittevésnek az számít, ha kicsit kibámulunk az ablakon, elmerülünk egy kád forró vízben zene és könyv nélkül, cél nélkül teszünk egy sétát, lefekszünk az ágyra és hagyjuk, hogy a gondolataink elkalandozzanak, vagy egy csésze teával a kezünkben megfigyeljük az idő múlását, a dolgok változását körülöttünk. Ezek a csendes 5-10 percek is rengeteget számítanak a folyamatos cselekvés világában.
Jó pihenést és tudatos szüneteket kívánunk erre a hónapra!
Ajánlott meditáció a slowtime.hu oldalunkról: Alvás: relaxáció megnyugváshoz
Oszd meg másokkal is a cikket!
0 hozzászólás