,,Az alvás a természet orvosa.” – Stephen King
Amikor elalváshoz közeledünk, több kihívással szembesülhetünk, amelyekre a meditáció segítségül szolgálhat. Próbáld ki ezt az elalvást segítő meditációt és írd meg tapasztalataidat!
Ha van időd, akár állva vagy ülve nyújtózkodj egy kicsit, végezz előrehajlást, gerinccsavarást, mozgasd át az arc-, nyak- és vállizmaidat, vagy masszírozd meg a testrészeidet a fejtetőtől a lábujjakig. A mozgás közben kapcsolódj a légzéshez.
A mozgás után érintsd meg az ágyneműt, simítsd végig az ujjaidat a párnán, lepedőn, és ha van nyugtató illóolajad (például levendula vagy citromfű), szagolj bele.
Majd helyezkedj el a szokásos alvós fekvő helyzetedbe úgy, hogy ne legyen összenyomva a mellkasod, a levegő szabadon áramolhasson, és el tudj lazulni. Ezt a meditációt olyan szándékkal gyakorolhatod, hogy megengeded azt, ami jelen van. Sokszor az alvás legnagyobb akadálya a reakciónk arra, amit lefekvéskor tapasztalunk: nem szeretjük, hogy sok a gondolatunk, és minél előbb szeretnénk tőlük megszabadulni. Ez az ellenállás további stresszben tart csak minket, így az alvás is később jön.
Ha megvan a kénylemes testhelyzet, hagyd még nyitva a szemedet és figyeld meg a szobát. Pihentesd a szemedet a látványon, nem fókuszálva semmire. Majd engedd be a hangokat is a tudatodba, kövesd őket, ahogyan jönnek-mennek. Itt is inkább csak a háttérből figyelj ahelyett, hogy ráfixálódnál egy-egy hangra. A hangok tipikusan olyan tapasztalatok, amelyekre általában nincs ráhatásunk, viszont nagyon sokat tudunk rugózni rajtuk. Amint megengedjük, hogy jelen legyenek, elengedhetővé válnak.
Amikor úgy érzed, hogy jól esne, csukd be a szemedet.
Becsukott szemmel előtérbe kerülnek a belső folyamatok: a gondolataink, az érzéseink, a testünk érzetei. Kezdd el megérezni azt, hogy fekszel, és megtart az ágy. Néhány elnyújtott légzést is vehetsz, akár sóhajtással megtámogatva. Majd hagyd, hogy a légzés a természetes tempójában folyjon tovább, anélkül, hogy beleavatkoznál. Pásztázd végig a testedet, figyeld meg kíváncsian, hogy vagy. Lehet, hogy ma először figyelsz befelé – milyen érzés? Ha van befeszült terület, lazítsd el.
Ilyenkor már megjelennek a gondolatok, ami nem a meditáció kudarca, sőt! Ez egy jó lehetőség arra, hogy a bennünket amúgy is mozgató témák felszínre jöhessenek, mert ez szükséges ahhoz, hogy tovamenjenek. Ezek a gondolatok általában azonban aggódó, haragos, konfliktusos tulajdonságúak, amelyektől félünk, amelyeket nem szeretünk. Tudod-e őket is úgy figyelni, mint a meditáció elején a hangokat? Csak tartani nekik a teret, anélkül, hogy beléjük kavarodnál? Ebben segíthet, ha találsz egy horgonyt, ahová elirányíthatod a figyelmedet, mielőtt elhatalmasodnának. Tudatosítsd, mit jó most figyelni: az ágy megtartásának érzetét, a légzésedet, a hangokat, az ágynemű tapintását? Nagyobb erőltetés nélkül térj vissza mindig a horgonyhoz.
A gondolatok elengedésében segítségünkre lehet annak a felismerése, hogy bár igaznak tűnnek, de általában nem valóságosak, tehát az elképzeléseink ritkán igazolódnak be 100%-osan. A gondolataink szokásosan formálódnak, így például ha az aggódás hangsúlyos része az életünknek, a gondolataink is aggódóak, ha a harag ismerős érzelem, a haragos gondolatok is többször jönnek. Akár meg is nevezheted ezeket: harag, aggódás, feszültség. És visszatérhetsz a horgonyodhoz.
Néha határozottnak kell lennünk a gondolatokkal és kimondani, hogy „Most nem!” Előfordulhat az is, hogy úgy érezzük, folyamatosan mozgolódnunk kell. Ez a feszültség jele, amit egész nap építettünk magunkban. Ha ez történik, irányítsd a feszült testrészre a figyelmedet, és akár megérintheted, vagy mondhatsz néhány nyugtató szót. Lazíts légzéssel vagy csak figyeld meg a kiterjedését, textúráját, hőjét, színét. Ebben a figyelemben megmutatkozik a változás: nem állandó ez a tapasztalat sem, és ilyenkor van lehetőség visszairányítani a figyelmet a horgonyra. Folytasd így a gyakorlást, amíg el nem alszol. És meditálj rendszeresen, hogy ne estére maradjon a napi tapasztalatok feldolgozása.
0 hozzászólás