A gondolat soha nincs végiggondolva. Csak forog maga körül. A kígyó a saját farkába harap, akár a végtelenség azték szimbóluma. – Georg Klein

Időnként mindannyian tapasztalunk kényszeresen visszatérő gondolatokat, különösen akkor, ha szorongunk valami miatt. Egy orvosi vizsgálat eredményére várakozás, egy vizsga könnyen kiválthatja az agyalást. Néhány konkrét stressztényező különösen hajlamosít a rágódásra. Egy megoldatlan probléma, egy sikertelen kapcsolat, egy közelmúltbeli traumatikus esemény, a perfekcionizmus, a kevés önbizalom, egy információra való várakozás egy potenciálisan életet megváltoztató eseményről könnyen beindíthatja a megállíthatatlan gondolatok sorát. Stesszorientált életmódunk mindenkit érzékennyé tehet erre a hajlamra, de mi van, ha mindig találunk magunknak egy kis rágódni valót?

Az agyalás egyfajta „válasz-stílus” egy stresszes helyzetre: míg egyesek megállíthatatlanul rágódni kezdenek, addig mások elvonják figyelmüket a stresszt kiváltó helyzetről. Pszichológusok az agyalást a stresszre adott rosszul alkalmazkodó válasznak tekintik, és számos negatív pszichológiai és fiziológiai eredménnyel hozzák összefüggésbe. Azt találták, hogy az agyalás meggátolja a stresszhez való alkalmazkodást. Sokan valamiképp hozzászoknak a stresszhez, de az ismétlődő és nem kívánt múltközpontú negatív gondolkodás, vagyis a rágódás esetében ez nem történik meg. Az agyalás szokása megzavarja ugyanis a helyzet egészséges, stressz utáni feldolgozását, és megakadályozza az ismétlődő stressz kezelését.

Törd meg a stresszfüggőséget

A túlgondolás csapdája általában az, hogy problémamegoldó gondolkodásnak álcázza magát, és egyáltalán nem tűnik fel nekünk, hogy az agyalás tulajdonképpen egy folyamatos és elhúzódó stresszállapot. Miközben abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy épp bonyolult és szövevényes megoldáskeresésben vagyunk, valójában állandó stresszben élünk, ami nemcsak a jó megoldásokhoz nem enged hozzáférést az elménknek, de kimeríti testünket is. Fontos első lépés ezért tudatossá válni, amikor épp véget nem érő aggodalmaskodásba kezdünk, a „mi lesz ha” gondolatoktól szenvedünk, bolhából csinálunk elefántot, vagy minden lehetséges végkimenetelt számba akarunk venni. Ha sikerült fülön csípnünk az agyalást, tudatosíthatjuk, hogy a biztonságérzet, ahová gondolatok útján szeretnék eljutni, már itt és most is elérhető, a testünkön keresztül.

Bár az agyalás egy stresszreakció-mintázat, felülírhatjuk a szokás megtörésével. Ha a mindennapi stresszre adott nem hasznos reakciót hasznosabb válaszra váltjuk, például elkezdünk befelé figyelni a testünkbe, és fokozatosan lelazítjuk befeszült izmainkat. A szokás felülírásához sok ismétlésre lesz szükségünk. Ez nem mindig könnyű, hiszen elménk számára az új alternatív válaszunk a stresszre nem tűnik ugyanolyan hatékonynak, mint a gondolkodás, de kitartással nemcsak az agyalási választ válthatjuk fel, de szervezetünk fokozatosan leszokik a stresszfüggőségről, a megnövekedett stresszhormonok hajszolásától, a stresszforrások tudattalan keresésétől és megteremtésétől.

Ajánlott meditáció a slowtime.hu oldalunkról: Légzésszámolás agyalás ellen

Oszd meg másokkal is a cikket!