Győzd le a fásultságot az érzékelés felébresztésével!

2022. március 29. | Mindfulness, Stressz

Minden gyermek egy ragyogó kertben él, ahol mindent közvetlenül érzékel, a gondolat közvetítése nélkül. Az elme születése egy az érzékek halálával. (…) Kisgyermekké kell válnunk, hogy átléphessük a mennyország kapuját. – Dan Millman

Pörgős időszakokban észre sem vesszük, de lassanként elveszítjük a kapcsolatot a minket körbevevő és a bennünk zajló világgal. A stressz felfokozott energikusságot is okozhat, ami aztán frusztrációba, majd kifáradásba, szenvedélytelenségbe csap át, amikor bármit is csinálunk, azt kedvtelenül, céltalanul és automatikusan tesszük. Az apátia egyben védekezést is jelent a kudarcok ellen, elkerülő magatartás, ami „megkímél” minket a kihívásoktól és az azokkal járó kellemetlen és intenzív testi érzetektől is. Csakhogy az érzékelés eltompítása nemcsak a fájdalomtól foszt meg, de az örömöktől, az élet áramlásától is.

Öt érzékszervünk, mint a világ észlelésének öt különböző módjai, együttműködnek annak érdekében, hogy az elme jobban megértse a környezetét. Mások érzelmeinek észlelésére való képességünk is a hangokból, látványból és szagokból származó jelzések kombinációján múlik. A fokozott stressz és alkalmankénti stresszreakció korlátozott szenzoros érzékelést okoz, ez pedig önmagában újra stresszt szül. Tartós stresszhatás esetén pedig megjelenik a fásultság, elveszítjük kapcsolódásunkat a világgal, másokkal. Ezért egyre durvább impulzusok kell, hogy érjenek minket ahhoz, hogy érezzünk.

Az érzékszervi tudatosság a test, a külső vagy belső környezet bizonyos szenzoros aspektusaira való közvetlen összpontosítás. Mindenki rendelkezik valamekkora érzékszervi tudatossággal, hiszen bárki észreveheti a napfény csillogó aranysárgáját, megérzi a fa barázdás felületét, vagy érezheti egy üdítő hideg bizsergését. Ám nem mindegy, hogy ébrenléti állapotunk mekkora részében vagyunk képesek figyelni ezekre a jelenségekre.

Kutatók közelebbről megvizsgálták az érzékszervi feldolgozás és az éberség közötti összefüggést, a mindfulness és az érzékszervi feldolgozási stílusok kapcsolatát. Azt találták, hogy az érzékszervi elkerülés mértéke, az érzékszervi észlelésre való érzékenység előrevetítette, mennyire kalandozunk el a gondolatainkban. A jelenbe való megérkezés kulcsa tehát az érzékelés, hiszen az mindig csak itt és mostban történhet. A jelen megélése kulcsfontosságú ahhoz, hogy személyes életünk megteljék valódi tartalommal. Azáltal, hogy képessé válunk érzékelő emberként tapasztalni magunkat, lazíthatunk a stressz szorításán is.

Fedezd fel a hatodik és a hetedik érzékedet is!

Az érzékszervi élmények lehetőségét a mindennapi tevékenységeink során bármikor tudatosan kereshetjük, például kézmosás, étkezés, séta közben. A tudatos figyelem csökkenti a frusztrációt és az apátiát is, és arra ösztönöz, hogy értékeljük a mindennapi élet apró, sokak számára jelentéktelen dolgait, és ezáltal hosszú távú és egyre nagyobb mértékű elégedettségre hangoljuk saját elménket.

Az öt érzékszerven túl figyelmet szentelhetünk az úgynevezett propriocepciónak, a hatodik érzékszervünknek, amely segítségével testünk helyzetét, mozgásait érzékeljük a térben a bőr, az izmok és ízületek receptorain keresztül. Egy séta, de akár a tánc is segítheti ennek a fajta érzékelésnek a finomodását, és egyúttal a figyelmünk jelenbe való lehorgonyzását. A vesztibuláris rendszerünk az egyensúly és a testhelyzetek érzékelését biztosító receptorok összessége, amely lehetővé teszi, hogy azonosítsuk magunkat a háromdimenziós térben, így hozzájárul a biztonságérzetünkhöz is. A különféle ringató mozgások akár olvasás, pihenés közben vagy a biciklizés fejleszti vesztibuláris-érzékelésünk funkcióit, és ezzel csökkenti a stresszt is.