Abban a pillanatban (…), amikor elkezdtük mérni az időt, elvesztettük a képességünket, hogy átéljük az elégedettség érzését. Folyton-folyvást több időt követelünk, kapkodunk, hogy minél többet végezhessünk egy nap. Az élet egyszerű öröme odalett. (…) Ha méred az időt, nem éled az életet.
Mitch Albom
Az olyan időszakokban, amikor egyik feladatról ugrunk a másikra, nehéz elégedetten hátradőlnünk, hiszen jól tudjuk, a rohanás az ünnepekig biztosan nem csillapodik, ráadásul ezernyi teendőnk van a családi vacsora, az ajándékok szervezésével is. Az úgynevezett „Siess!” parancsunk egy olyan belső hajtóerő, amely megakadályozza a megnyugvást, az ebből fakadó elégedettség érzetét, hiszen sosem hagy időt arra, hogy megelégedjünk magunkkal, az elvégzett dolgainkkal, úgy egészében az életünkkel.
Kutatások szerint az élet tudatos élvezetére való törekvés, a saját potenciálok kihasználása és az élet értelmessége az a három fő tényező, amely az elégedettség érzéséhez vezet. A karácsony előtti hajsza azonban épp, hogy nem kedvez ezeknek a tényezőknek: a „csak legyen meg év végéig” sürgetés, a teendők letudni vágyása csak elveszi a munka értelmességének érzetét, a fásultság pedig megakadályozza a munka gyümölcseinek kiélvezését, még akkor is, ha egyébként szeretjük és értelmesnek tekintjük a feladatainkat. Ilyenkor hajlamosak lehetünk a végletesség csapdájába esni, vagy olyan túlzó kijelentéseket tenni magunknak, hogy inkább felmondunk, csak hogy csillapítsuk az egyre gyülemlő feszültséget. Így azonban csak még több stresszben lesz részünk, hiszen már nemcsak a napi robottal, de gondolatban egy lehetséges felmondással kapcsolatos gondolataink okozta aggodalmakkal is meg kell küzdenünk.
Ilyenkor fontos tudatosítanunk, hogy az elégedetlenség és a végletessé váló gondolataink az extrém külső nyomásból adódnak. De hasonlóan táplálja az elégedetlenségérzetünket az extrém mennyiségű idealizált karácsonyi fotó arról, hogyan kellene ünnepelnünk. Hogyan tudnánk megvédeni magunkat az elégedetlenség érzetének lefelé vivő spiráljától, és átélni a megelégedés érzeteit még ilyenkor is?
Gyakorlat: Tudatos számvetés
Fontos tudatosítanunk, hogy ez az időszak rendhagyó, a stressz most az átlagosnál nagyobb mértékben terhel minket. Ilyenkor csak a következő feladatot látjuk magunk előtt, ezért tudatállapotunk beszűkülhet, az a világ, amit jelenleg magunk körül érzékelünk, jelentősen eltérhet az egyébként megszokottól. A napi rohanás okozta beszűkült gondolkodásból való kilépés egyik eszköze, ha az év végén végigtekintünk az egész évünkön, és a fókuszt tudatosan azokra az eseményekre, eredményekre helyezzük, amelyek elégedettséggel töltöttek meg minket. A számvetés során nemcsak a külső eredményeket érdemes számba vennünk, hanem azokat a fordulópontokat, mérföldköveket is, amelyek a külvilág számára láthatatlanok, de a mi belső értékrendünk szempontjából fontosak voltak. Fontos, hogy egy látható gesztussal ismerjük el mindazt, amire büszkék lehetünk: ajándékozzuk meg magunkat extra kényeztetéssel, egy kis ajándékkal. Ez a fajta tágabb perspektíva reálisabb képet nyújt jelenlegi élethelyzetünkről, és segít lelkileg eltávolodni mindattól, ami ebben az időszakban nehézséget jelent.
Ajánlott meditáció a slowtime.hu oldalunkról: Az elégedettség fejlesztése
Oszd meg a cikket másokkal is!
0 hozzászólás