A hála átélése karácsonykor

2021. december 13. | Karácsony, Mindfulness, Stressz

„Nem a boldogság tesz minket hálássá. Inkább a hála az, ami boldoggá tesz.” David Steindl-Rast, bencés szerzetes

Az advent a várakozás, az örömre hangolódás időszaka is. A hála gyakorlása a leghatékonyabb módja annak, hogy örömet hozzunk az életünkbe. Mégis sokan tapasztalhatjuk, hogy a rohanásban eszünkbe sem jut hálásnak lenni, miközben abban reménykedünk, az ünnepek majd meghozzák ezeket az érzéseket. Rendszerint azonban ez nem így történik. Ahhoz, hogy minél több örömmel megélt pillanatot szakítsunk magunknak ebben a nehéz időszakban, tudatosan kell gyakorolnunk a hálaadást.

Miért nehéz hálát éreznünk? Egyrészt azért, mert hiányérzetre vagyunk kondicionálva. Az utóbbi évtizedek adventi időszaki trendje különösen megerősíti bennünk azt a hitet: „sosem lehet elég”. A marketing tudatos eszköze a hiányérzet megteremtése a profitért. A hiány elvét pszichológiai reaktanciának nevezik, amelynek lényege, hogy amiből úgy érezzük, kevés van, abból többre vágyunk. Ez nem jelenti azt, hogy a valóságban hiányt szenvednénk az adott dologból, de a túlkínálat, az „amíg a készlet tart” felhívások, számos nem is tudatosodó inger önkéntelen is ezt az érzetet keltik bennünk. A hiányérzetből fakadó vágyakozás, majd a szerzés, birtoklás valóban örömérzettel jár, ám kielégüléskor a dopaminszintünk sebesen zuhanni kezd, és újra halljuk a belső hangot: „nem elég”.

A másik ok a hála örömöt hozó tulajdonságában rejlik furcsa módon. Az öröm ugyanis a legsebezhetőbb érzelmünk. Szinte félelmetes megengedni magunknak, hogy elmerüljünk az örömben, hiszen akár fájdalom is érhet bennünket. Az emberek többsége tapasztata már ezt a balsejtelmű örömöt, amikor egy örömteli pillanat közepette hirtelen az elméjébe tolakodik egy baljós kérdés: „mi van, ha elveszítjük, amitől boldogak vagyunk?”. Megpróbálunk ezért túljárni a sebezhetőség eszén, csakhogy az élet veszteségeitől nem kímélhetjük meg magunkat, de elpazarolhatjuk mindazt az örömöt, amit átélhetnénk. Minél inkább kerüljük a kellemetlen érzéseket, annál inkább birtokolnak bennünket. És minél inkább képesek vagyunk elfogadni őket, annál gyorsabban haladnak át rajtunk. A hála rendszeres gyakorlásával tehát a sebezhetőségünkkel is megbarátkozunk, és egyre gyakrabban tudjuk észrevenni és mélyebben átélni az örömöt.

Oszd meg, fejezd ki a háládat!

A hála gyakorlásának legjobb módja az, ha nemcsak leírjuk, miért vagyunk hálásak, hanem csinálunk is valamit, ami kézzelfogható és látható. Például amikor együtt vagyunk a családunkkal vagy a barátainkkal, felváltva megoszthatunk egy dolgot, amiért hálásak vagyunk aznap, vagy akár el is rejthetünk szeretteinknek minden napra egy-egy üzenetet, amiben leírjuk, miért vagyunk hálásak. Valóban kifejezni magunknak és másoknak a hálánkat, több és hatásosabb, mint egyszerűen csak rágondolni az örömöt okozó dolgokra az életünkben. A hála közös megélése, megosztása mélyíti a kapcsolatainkat, szabályozza az idegrendszerünket is, és tartalommal tölti meg az életünket, ami a legjobb védőpajzs a hiányérzet ellen.