Együttérző meditáció az önszeretet és és az elfogadás fejlesztéséért
Mindenkinek jó teste van. A te tested is, úgy ahogyan van, tökéletes. Van lábad, hogy járhass, van szád, hogy beszélhess, van szíved, hogy érezhess, és van kezed, hogy tapinthass. A tested már így is egy igazi csoda, és te is egy csoda vagy úgy, ahogy vagy. – Rachel Brathen
A mai társadalmunkban úgy szocializálódtunk, hogy testi megjelenésünkkel kapcsolatban túlzóak, idealisztikusak az elvárások, és ezt a közösségi- és médiahatások (mindenki csak a legelőnyösebb képet mutatja magáról) is megerősítik. A tökéletességvágy rengeteg frusztrációt, feszültséget okoz, ám egy életre belénk éghet mások kritikája is testünkkel kapcsolatban. A testkép, akárcsak az énképünk az önmagunkhoz és a külvilághoz való viszony fontos összetevője.
A testünkről alkotott belső tapasztalatunk képeket, élményeket, ítéleteinket is magába foglal, meghatározva azt, hogyan látjuk magunkat. Amikor többnyire negatívan viszonyulunk a testünkhöz, vagy egyes testi aspektusainkhoz, komoly elégedetlenség- és szégyenérzetet élünk át, és számos olyan viselkedést veszünk fel, ami által befolyásolni akarjuk testünket, és ami esetleg nem is esik igazán jól nekünk (például túlzott edzés, diéta). A sok önmarcangolás természetesen a kapcsolatainkra is hatással lesz.
A pozitív testkép kialakulásától elválaszthatatlan az önegyüttérzés.
Az együttérző hozzáállás révén, amelyet többek között meditáció segítségével fejleszthetünk, testünk lassanként képes lesz felengedni azokat a mélyen eltárolt, fájdalmas érzéseket, emlékeket, amelyek eltávolítottak minket a testünktől, illetve annak elfogadásától.
A folyamat során, amit kifejezetten erre a témára fókuszáló meditáció támogathat, nemcsak az eddig kritizált testrészeink kapnak szerető figyelmet, de megjelenthet az elégedettség a rendben lévőnek tekintett, mégis elfeledett, eddig kevés figyelmet kapó részeinkkel kapcsolatban. „Tükrünket” befelé fordítva, vagyis a testi érzetekre fókuszálva lassanként megismerjük valós szükségleteinket, így cselekedeteink hajtóereje nem az önszeretetlenség lesz, hanem az öngondoskodás iránti vágy – például a kizsigerelő edzés vagy diéta helyett ösztönösebben választunk feltöltő mozgásformát, egészségesebb fogásokat.
Mindfulness gyakorlat: együttérző érintés
Az úgynevezett „skin hunger” vagy „touch hunger” az érintésre való éhséget jelenti. Ezt a jelenséget kutatta Harry Harlow is, aki híres szőranya-drótanya kísérletében, rézuszmajmok fejlődését vizsgálva arra jutott, hogy a kölykök akkor is a szőranyát keresik, ha a drótanya adagolja nekik az ételt, azaz fejlődésünkhöz megkerülhetetlen a fizikai kontaktus. Bebizonyosodott az is, hogy olyan kultúrákban, ahol az emberek jobban mernek érinteni, kevesebb az agresszió. Az önegyüttérzés része önmagunk ölelése, átsimítása, de az is, ha odabújunk egy szerettünkhöz egy kis simogatásra, hiszen mentális nehézségeink hátterében gyakran egy másik test közelségének hiánya áll.
Akár kialakíthatunk egy együttérző, önérintő rítust is azzal, ha zuhanyzás előtt átmasszírozzuk magunkat figyelmesen valamilyen meleg olaj (pl. szezám) és víz egyvelegével, megfigyelve, milyen érzések kelnek életre bennünk testrészeink megérintése, látványa közben. Ez nemcsak kényeztető rítus, de ha mélyen bedörzsöljük magunkat, és nemcsak a bőrünk felszínére kenjük az olajat, akkor annak tápláló ereje képes lesz a csontszövetig hatolni, és ízületeinknek, idegrendszerünket is karbantartani.
Szeretettel várunk gyakorlónapunkon: A szégyen átalakítása – 5 órás közös gyakorlás
Oszd meg a cikket másokkal is!
0 hozzászólás